Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 4. A forradalom fegyveres testületei

A fegyverkérdés ezzel azonban nem zárult le. A volt nemzetőr ifjak nem nyugodtak bele csapatuk feloszlatásába. „Az üzemekben a termelés még nem indult meg, sztrájkállapot volt az egész gyár területén - meséli Ponyi József. - A reggeli időben Csoki és Ürge [Ponyi Gyula]348 vigyorogva szólított meg, hogy mondanának valamit, menjek velük. Együtt elindultunk hát. Elöl ment Csoki, utána Ürge, majd én. Bevezettek a villamos központ 35 KV-os elosztóállomás alagsorába, ahol az egyik helyen a kábelcsatorna fedelét felemelve meglepetésemre fegyvereket mutattak. Összesen 5 darab karabélyt, 3 darab dobtáras géppisztolyt a hozzá való lőszerekkel. [...] a fegyverek a leszerelésünk idejében a gyáron kívül szolgálatot teljesítő bajtársainknál maradtak, s ezeket nem adták le, s éjjel hozták be a gyárba, s ők ketten hozták ide. Tehát az elrejtésről hármunkon kívül senki más nem tud."349 Hiába, e fegyverek majd csak akkor kerülnek napvilágra, mikor Berecz Dezsőt, Juhász Attilát, Márton Imrét, Mede Lajost, Ponyi Gyulát, Ponyi Józsefet és Vies Antalt 1957 áprilisában őrizetbe veszik fegyverrejtegetés vádjával. A rögtönítélő bíróság Óvári Jánost, az acélgyári villamos üzem művezetőjét is elítéli, miután segített a fiataloknak a fegyverek rejtegetésében. A negyvenkét éves művezető jó kapcsolatban lehetett ifjú beosztottjaival. Az igazgatói munkástanács tagjaként az őrség megalakulásakor többeket ő szervezett be.

Naiv dolog volt azt hinniük, hogy titokban marad a fegyverek ottléte. Hárs László vallomása szerint Bihon Győző és Kiss József már a leszerelés estéjén tudtak azokról. Később pedig „két ízben utasított Mándoki ideiglenes igazgató, kutassuk át a gyárat, mert többen jelentették, hogy fegyverek vannak elrejtve".350 A kommunista funkcionáriusok is hamar elkezdtek szimatolni a fegyverek után.

Pár gondolat a vértelen fegyveres küzdelemről

Míg a gyárőrségben a Hárs Lászlóra jellemző komoly, felelősségteljes attitűd és Kólinkás Kálmán konzervatívabb, bár lelkes hozzáállása lehetett általános, a nemzetőrségben inkább a Fancsik Györgyre jellemző hevesség és forradalmi elszántság adhatta meg az alaphangulatot. A fiatal munkások lelkesen vehettek részt a kalandban. Nem csodálkozhatunk azon sem, ha az osztályharcos ideológián nevelkedett fiatalok alkalomadtán gyűlölködő kijelentésekre ragadtatták magukat. A „pártos" tanúk főleg Girtl Emíliát vádolják kommunista-ellenes kirohanásokkal. Igaz, bajtársai - Mede Lajos, Ponyi József, Ponyi Gyula, Márton István - rendre védik a huszonegy eszten348 Ponyi József: Memoár '56. Kézirat, 7. p.

349 Uo. 3. p.

350 Hárs László vallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 30., 5. és 8. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 128. és 131. p.

85