Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
mely a büfé részére volt tárolva, a csoport tagjai csapra ütötték, és azt elfogyasztották."318 „Hatan visszamaradtak tőlünk, mi pedig - vallotta Girtl Emília - kb. V2 12-kor visszamentünk az acélgyárba."319 „Az éj folyamán még egyszer telefonáltak a megyei tanácsról Fancsikék, akik még akkor lent voltak, hogy menjünk le, mert TNV-kocsival négy személy meg akarja támadni a megyei tanácsot. Mi ekkor kb. nyolcán vagy kilencen újból lementünk, és valóban ott találtunk TNV-kocsiban négy személyt, akiktől Fancsikék és Sótérék elszedték a fegyvert. Ezek fel lettek hozva, (mind a négy személy) az acélárugyárba, ill. felhoztuk [őket]."320 Az elfogott Petik Sándor így emlékezik: „Kovács László r. hdgy., Lavaj István munkásszázad tagja, valamint a gépkocsivezető átmentünk a megyei tanácsra, ahol egy felelős személyt kerestünk, hogy adjon felvilágosítást a történt dolgokról. Ekkor egy alacsony, barna személlyel közöltük jövetelünk célját, aki tőlünk eltávozott, bement a tanács épületébe, valószínű, hogy valakivel beszélhetett, mert alig telt el pár pillanat, már teljesen körül voltunk fegyveres emberekkel fogva. [...] kb. 40-50 fő lehetett [...] megnevezni nem tudom csupán a köztük lévő női személyt, melyet Girtl Emmának [sic!] hívtak, aki a nála lévő fegyvert a fejemnek nyomta. Utána mind a négyünket lefegyvereztek, és az acélgyárba szállítottak bennünket. Az acélgyárban ennek a különleges őrségnek a parancsnoka, Hadady kérdezgetett bennünket, és ott vitáztunk vele, majd egy idő múlva az acélgyárban megjelent Novák Gyula r. hdgy., ennek alapján szabadon bocsátottak. [...] a szolgálati pisztolyunkat visszaadták, de a géppisztolyokat és a kézigránátokat nem adták vissza."321 „A parancsnokuk, Hadady próbálta is volna összeszedni, azonban azt az ott lévő nemzetőrség tagjai nem akarták visszaadni, mert a pisztoly nekik kellett volna. Nagy nehezen mégis összeszedte Hadady a fegyvereket, azonban azokat nekünk nem adta ide, hanem azt mondotta, hogy majd reggel Szabó r. alezr.-nek fogja odaadni. Az őrség tagjai igen rossz szemmel néztek ránk, mint rendőrség tagjaira, és azok különböző megjegyzéseket is tettek..."322 Nemcsak a fegyverek visszaadását köszönhették Ha- dadynak az elfogott, magukat igazolni nem tudó rendőrök, de egyáltalán szabadulásukat is. „Az acélgyárból Hadady telefonált, hogy az éjszaka 318 Majkuth Ferenc rendőr hadnagy jelentése. Salgótarján, 1957. július 29. NML XXV. 4. c) B 375/1957. 319 Girtl Emília vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, 1957. február 28., 2. p. NML XXV. 4. c)B 5/1957. 320 Vies Antal vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, 1957. június. 13., 2. p. NML XXV. 4. c) B 375/1957. 321 Petik Sándor munkásőr tanúvallomása. Salgótarján, 1957. július 29. Uo. 322 Polonkai Antal rendőr hadnagy tanúvallomása. Salgótarján, 1957. július 24., 2. p. Uo. 78
