Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
ban négyen-négyen őrséget adtak. Majd csak október 30-án kerül át a Hársfáié őrségbe, ahol december 3-ig teljesít szolgálatot.230 A felszínen tehát csak annyi tapasztalható, hogy az október 23-a óta fennálló, elvben semleges, vagyonvédelmet ellátó gyárőrség, melyet Rákos János vezetett, október utolsó napjaiban új vezetőt kap, illetve tagságát illetően már előtte is történnek változások. Tudva azt, hogy Kólinkás utóbb hangos védelmezője volt a forradalmi eredményeknek, feltételezhetjük, hogy Vincze beszervezésével tudatosan, már október 27-én a kommunisták zárt sorait igyekezett fű alatt megbontani a gyári őrségen belül. A munkástanács döntése után már nyíltan lehetett szervezni azt az őrséget, ami nem a gyárat és a pártot, hanem a gyárat és a forradalom vívmányait volt hivatott megvédeni.231 Ez a szervezés, úgy tűnik, informális alapon ment. Chikán Tamásné feljegyzése szerint ugyanis „nagyon sokat a tanácstagok közül ő maga [Magos Béla] szervezett be [...], pl. Hadadyné is őt okolja azért, hogy férje ezekben az ellenforradalmi tevékenységekben részt vett".232 Egy másik visszaemlékezés viszont az őrség vezetőinek hivatalos kinevezésére utal: „... akkor alakult meg aztán ez a gyárőrség is, aminek szegény nagyapád [Hargitay Lajos] lett az egyik vezetője, és Hadady Rudi a másik. Az is úgy zajlott le, hogy megkérdezték, ki tartalékos tiszt. Ugye, én is az voltam, ugye, kötelező volt. Az volt a szerencsém, és nagyapádnak meg az volt a pechje, hogy mivel nagyobb részleg volt a villamos központ, az energia-gyárrészleg, onnan több küldött volt, és őt választották. Ugyanúgy én is bekerülhettem volna, s akkor lehet, hogy én se élek ma. [...] Megválasztották. [...] Úgy került ebbe, mint Pilátus a krédóba. [...] Bárki bekerülhetett volna."233 A katonailag képzettek tehát vezetői posztot kaptak. Az őrség tagjait viszont már ők szervezték be, személyes ismeretségi körükből. A huszonhá23° Vincze László vallomása az 1958. február 14-ei tárgyaláson, 79. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957. 231 A Rákos-féle őrség elsődleges feladata is a gyár védelme volt: „... egész nap [...] a rendészeti osztály beosztotta az embereket, fegyver nélkül éjszakai szolgálatra, nem csak engem, többen voltunk, sokan" - mesélte Széky Miklós. Rákos János és őrsége nem él feltétlen negatív szereplőként az utókor emlékezetében: „... olyan ember volt, aki [...] rosszat nem csinált, tehát nem tudok róla, hogy valakit is miatta elfogtak volna vagy bíróság elé állítottak volna. De igazodott. Jellemző, hogy amikor meghalt, már papi temetéssel temették el. [...] igyekezett igazodni." Interjúm SzÉKY Miklóssal. Salgótarján, 2008. július 3., 3. min. 232 CHIKÁN Tamásné: Folyó hó [október] 9-én történt beszélgetés kiegészítése. 1957. október 14. NML XXXV. 61. r) 114., 135. p. 233 Interjúm SzÉKY Miklóssal és feleségével. Salgótarján, 2008. július 3., 19-21. min. 61
