Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 3. Az acélgyári munkástanács megválasztása – október 29.
szocializmus építésének eszközei maradtak, a marxi elmélet adta keretek között. Voltak a felső vezetésben is, akik kezdetben úgy gondolták, a munkásság megszervezésével, munkástanácsok alakításával lehet a párt tömegbázisát kiszélesíteni, a budapesti „ellenforradalommal" szemben nagyobb erőt felmutatni. Ez a reményük azonban hamar szertefoszlott. Már október 25-én munkásküldöttek érkeznek Pestre, a KV elé. A miskolci munkásokat a megyei első titkár vezeti, és huszonegy pontban összegzett követeléseik jórészt egyeznek a pesti „ellenforradalmárok" követeléseivel.214 A kommunizmus okos volt, amíg bírálni kellett egy társadalmi rendet, és terveket szőni annak megdöntésére. Amint ez sikerült és vezetői átvették a hatalmat, rögtön elfelejtették régi elveiket. Nem úgy a munkásság, amit ez az ideológia nevelt öntudatos osztállyá! 1956-ban ők mutatták meg, hogyan kell érett felnőtt módjára bánni a hatalommal. Ha a Horthy-korszak konzervatív politikusai nem tartották a népet elég érettnek a demokráciára,215 a kommunista vezetés eleve nem is foglalkozott a kérdéssel, és nyíltan-leplezetten diktatúrát kényszerített az emberekre. 1956 munkássága érdekes módon úgy ejtette a kommunizmust - még annak idealizált változatát is -, hogy nem a '45 előtti érát hívta vissza. Finoman megfogalmazott politikai állásfoglalás volt ez, amivel előálltak, és sokkal érzékenyebb lélekre vall, mint a kommunisták fekete-fehér szólamai. Mércéjük az emberiesség volt. „Valamennyi osztály közül, amely napjainkban a burzsoáziával szemben áll, csakis a proletariátus valóban forradalmi osztály" - írta Marx és Engels 1848-ban. Jelen fejezet is azt sugallja, hogy a munkásság az a tényező, mely a forradalmat élteti, intézményi kereteket ad neki, céljait konkrét formába önti. Túlzás volna azonban kijelentenünk, hogy 1956 forradalma a munkásoké lett volna csupán. Mint láttuk, a vidéki városok többségében a diákok szólították meg a munkásokat. Salgótarjánban - elszigeteltsége, periférikus volta miatt - később robbant ki a forradalom. De itt sem csak a munkásosztályt találjuk szervezői közt. Tény az, hogy az értelmiségiekkel együttműködve a munkásság adta bázisát a tarjáni forradalomnak. Állításom, miszerint a munkástanácsi gondolat inkább nyugodott a nyugati értelemben vett demokrácián, mint a kommunista ideológia proletár- diktatúrájának elméletén, nehezen igazolható. A mindent egybemosó szocialista retorika szólamai miatt ugyanis nehezen differenciálhatok a megszólalások. Pártokról is ritkán esik szó az acélgyárban. Igaz, „Szlovacsek Gyula már olyan kérdéssel is foglalkozott, hogy a kisgazdapártot meg fogja alakí2,4 Szakolczai 2001,40. p.; Földvári 2011, 215. p. 215 Akkor talán még nem is volt az. Vö. ROMSICS1999, 221. p. 57
