Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 3. Az acélgyári munkástanács megválasztása – október 29.

kára került. Azonban saját kérésére a GSZ üzembe ment dolgozni. Valamennyi leváltott személy el lett helyezve megfelelő munkakörbe. Üzemen belül is történtek leváltások, de arról nem is tudott a vezetőség, azt velünk csak közölték, hogy kiket váltottak le."196

Ha valóban így történtek az üzemi leváltások (azaz Erdődi nem csak saját védelme érdekében mutatott tudatlanságot), az üzemek dolgozói nagyon komolyan vették a munkás-önigazgatás elvét! A terhelő tanúvallomások és a következő évi üzemi jelentések pedig ez ügyben a leváltások tényén kívül mást nem tudtak sérelemként felhozni. Becsülendő, hogy a munkástanács vezetőinek szájában a demokrácia és a béke nem maradtak üres frázisok. Bár a leváltások kétségkívül politikai célzatúak voltak, a forradalmi vezetést nem vezérelte a megtorlás szelleme, hiszen „ahol a bosszúállás megkezdődik, ott a jogrend máris bevégződött. Mi pedig nem anarchiát, hanem igenis jogrendet, sőt az eddiginél jobbat kívánunk" - olvashatjuk az amúgy is óvatos Magos Béla gyakran elhangzó mondását.197

A személycserék közül talán a legfontosabb a gyárigazgató, Bérezés Henrik leváltása volt, már az október 29-ei alakuló ülésen. A korábban idézett198 vádak ismétlődhettek ez alkalommal is, igaz, a jegyzőkönyv elég egyoldalúan örökítette meg a kifogásokat: „... igazgatói működése alatt súlyos károkat okozott a népgazdaságnak, és személye annyira nemkívánatos, miszerint megtartása esetén tettlegességtől és rendzavarástól kellene tartani." A munkáskáder igazgatói működését tehát „teljes egyhangúsággal megszűntnek nyilvánították". Talán ez volt az egyetlen pont, amiben mindenki egyetérteni látszott. Érdekes kérdés, hogy a jegyzőkönyvvezető miért tartotta magát szigorúan a szocialista retorika kifejezéseihez és szempontjaihoz. Ha elfogadjuk e hitelesítetlen jegyzőkönyv eredetiségét, gyaníthatjuk, hogy írója nem tudott elvonatkoztatni a megszokott szólamoktól, és csak azokat a gondolatokat írta le, melyeket „megértett". A jegyzői állásban valószínűleg nem történt változás. így értelmezve a jelenséget, úgy tűnik, a forradalmi vezetés nem törekedett arra, hogy a közélet minden megnyilvánulását a maga képére formálja. Talán ez is egy jele annak, hogy a kommunizmus totalitárius módszereit nem örökölte meg a forradalom. A gyárigazgatót mindenesetre leváltották, helyére pedig a nagyüzemi tanács „közfelkiáltással és

196 Erdődi Kálmán rendőrségi kihallgatása, 9. p. Uo.

197 A nagyüzemi munkástanács alakuló ülésének jegyzőkönyve. Közli: A. VARGA - PÁSZTOR 2001, 82. p. Olvashatjuk még a fenti szólását a Budapesten, 1957. február 25-én kelt feljegyzésének 2. oldalán is, Id. NML XXV. 4. c) B 700/1957. Ld. még: A nagyüzemi munkástanács 1956. november 13-ai ülésének jegyzőkönyve, 1. p. NML XXV. 4. c) B 587/1958.; illetve közli: A. Varga - Pásztor 2001, 394-420. p.

198 Ld. a III. 1. b) fejezetben (A kritika megjelenése a szocialista beszéd keretein belül című részben).

53