Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 2. Az október 27e-i tüntetés

délutános műszakban engedélyt kért az üzem leállítására, röpgyűlés összehívására. A röpgyűlést - amennyiben lehet hinni az igencsak elfogult jelentésnek - meg is tartották, ott egyszerű, közérthető követeléseket fogalmaztak meg: oroszok kivonulása, üzemi pártszervezet felszámolása, AVH feloszlatása, béremelések stb. A röpgyűlés után folytatták a munkát.104 Trezs- nyik Ferenc, a dróthúzó üzem ötvenéves munkása szintén „október 26. éjjelén" kezdte a „szervezkedést".105 E helyi kezdeményezések akkor váltak megmozdulássá, mikor az üzemi PB funkcionáriusai vagy szakszervezetisek - hogy mentsék a menthetőt - 27-e reggel beszámológyűléseket tartottak az üzemekben. A munkásokat a termelés folytatására szólították fel és szidalmazták a pesti forradalmárokat.106 A munkások ekkor már nem figyeltek a megszokott szólamokra. Az üzemi röpgyűlések során több helyen, például az üzemfenntartó gyárrészlegnél az elvtársakba fojtották a szót, saját követeléseiket hangoztatták, letépték a vörös csillagot üzemük homlokzatáról,107 majd nagygyűlést hívtak össze a huzalműben,108 ahol meghirdették az egész nagyüzem sztrájkját. Élen jártak ebben a hengerészek.109 A reggeli műszakra érkezett a negyvenhárom éves ifj. Farsang János (Fatyi). Egy nemzetiszín zászlóval a kezében ő járta körül az üzemet, hogy összehívja a dolgozókat, majd fellépett egy vasrakásra, hogy onnét buzdítsa az összese- reglett népet. A műszakváltásnak köszönhetően a dolgozóknak nem csak a harmada volt jelen: mintegy kétezer ember gyűlt össze a dróthúzó csarnokában, majd hagyta el a gyárat a nagykapun keresztül reggel nyolc órakor, és indult meg a város felé. Bérezés Henrik vállalat-igazgató a kapuban megkísérelte maradásra bírni őket - sikertelenül.110 Ezek után az igazgatói titkár „letelefonált az ávóra", hogy azok várják a vonulókat, „és még azt is megmondotta, hogy ki viszi a zászlót".111

104 „1956. október 27-ei ellenforradalom kirobbanása a hideghengerműben". Uo. 1. p.

105 Bányik Antal tanúvallomása, 1957. július 9. NML XXV. 4. c) B 520/1957., V- dosszié, 43. p.

106 Á. Varga 1996,17. p.

107 Beszámoló az üzemfenntartásról, 1957. szeptember 26. NML XXXV. 61. r) 114., 103. p.

108 A huzalmű - közismertebb nevén a dróthúzó - rendelkezett a legnagyobb csarnokkal a gyárban. Október-november folyamán nem egy nagygyűlést tartottak falai között az acélgyári munkások.

109 Balázs József (1908), Farsang János (1913), Kólinkás Kálmán mind a hideghengermű munkásai voltak. Ld. Á. VARGA 1996,17. p.

110 „1956. október 27-ei ellenforradalom kirobbanása a hideghengerműben". NML XXXV. 61. r) 114., 2. p.

111 Vágvölgyi Tivadar 1957. február 28-ai tanúvallomása szerint Csizmadia Mihály gépkocsivezető, a forradalom lelkes támogatója idézte fel utóbb ezt a jelenetet. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 101. p.

34