Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
V. Összegzés
be került. A munkástanácsoknak országosan megnőtt a hatalmuk a helyi pártszervezetekkel szemben, pont azáltal, hogy addig „tiszta kézzel", tehát nyugodt lelkiismerettel dolgoztak, illetve hogy a „szocialista munkásság" képviseleti szervei voltak. Erezve legitimitásuk erkölcsi alapjait, nem is voltak hajlandók tudomásul venni december elején, hogy a Kádár-kormány végleg elhatározta magát a forradalom és a munkástanácsok teljes letörésére. A nógrádi karhatalom egyre fenyegetőbb magatartására (akár az igazgatói tanács javaslata ellenében is) sztrájkfelhívásokkal válaszolnak, mígnem december 8-án, közvetett vagy közvetlen bátorítására a kormánynak, a karhatalom a tüntető tömegbe lő. Kádár megfélemlítéssel akarta kihúzni a sztrájkra hajlamos tömegbázist a munkástanácsok mögül. A provokáció vádja a kormány részéről a forradalom szerveinek illegitim voltát volt hivatott bizonyítani. A sortűz december 8-án tehát nem a megtorlás eszköze, hanem még a hatalomért vívott harcé - legalábbis a helyi kommunista karhatalom részéről.535 Igazolja ezt, hogy decemberben még utóvédharcok folynak a pártszervezés és egyes személyi kérdések ügyében. Salgótarjánban, az acélgyárban tehát nem november 4-én vagy 15-én ért véget a forradalom. Csak a sor- tüzet követően merte a kommunista hatalom megkezdeni ellenlábasainak letartóztatását. Ki hivatkozhat ma 1956-ra? Mi volt 1956 eszméje? E kérdés megválaszolására a szereplők politikai, ideológiai tárgyú megszólalásait elemeztük. Bár mindenki a szocialista retorikát beszélte, határozottan elkülöníthető egymástól két csoport: a kommunistáké és a forradalmároké. Az előbbiek számára a párthűség és a munkáshatalom volt a kulcsszó, az utóbbiak a demokrácia, a munkás-önigazgatás gondolatai köré szervezték mondandójukat. A forradalmárok számára a szocialista beszéd tehát csak keretét adta az érvelésnek - akár a forradalom során, akár utóbb a perek idején. Bár a marxi és lenini elveket ismerték, vagy legalábbis élt róluk valami idealizált kép a köztudatban, 1956 forradalma inkább ideológiamentes volt, mint szocialista.536 Még a nagyüzemi munkásság körében sem a kommunizmus reformja volt a cél. Idealisták voltak, nem ideologisták. Természetes, emberi igényeket szerettek volna kielégíteni. Nem elvek, hanem értékek mentén küzdöttek. Ezért tudott annyi embert egyesíteni a forradalom. A marxi ideológiától 535 Lehet, hogy a fegyveres ellenállás november eleji leverése után már csak „rendcsinálásnak" tűnnek az ehhez hasonló vidéki események (vő. ROMSICS 1999, 400- 403. p.), de helyi szinten a kommunisták és a munkástanácsok még el nem döntött kérdésként élték meg ezeket. 536 Ezért nem tartom találónak a „demokratikus szocializmus" kifejezést. DÁVID - Geskó - Schiffer 1990,40. p. 132
