Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
IV. 2. A perek
lyosóra és ott hallotta a kijövő tanútól: „Vigyázzatok, nem is azt kérdezik, amire készültünk!"514 A tárgyalásokon már egy fokkal szabadabbnak érezték magukat a vádlottak, mint a rendőrségi kihallgatásokon. Itt már be merte vallani Magos a következőt: „A rendőrségen bántalmaztak, és annak lelki hatása alatt írtam alá a jegyzőkönyvet."515 Godó Tibor is elmondta: „Vallomásomnak ezt a részét kényszer hatására tettem."516 A per tanult, jogban járatos vádlottjai 1958 telére kiismerik a vádlók logikáját, és ennek megfelelően alakítják saját stratégiájukat is. Magos Béla és Bihon Győző jól falaznak egymásnak. Egy-egy részlet, például egy dátum alkalomadtán nagy jelentőséget kaphat: „Magos Béla megjegyzi, hogy november 2-án mondotta Bihonnak, és nem november 7-én, hogy érdeklődésekre olyan választ adjon, hogy a gyár dolgozik. Bihon vádlott előadja, hogy ez megfelel a valóságnak."517 A jó védekezési stratégia sokat számíthatott, ha nem is kerülhették el a büntetést. A nemzetőrség és a munkástanács ügyében a vizsgálatot azonban nem a gyári értelmiség kihallgatásával kezdték. Bencsik Zoltán volt az első, őt már 1957. július 31-én kihallgatják, ekkor még csak tanúként, majd rajta keresztül göngyölítik fel az ügyet. A fiatal segédmunkás nemzetőrrel fényképezik le a fegyverek elrejtési helyét, a golyószóróállások és homokzsákok egykori helyét. A fiatal Bencsik vall mindent, azt is kihúzzák belőle, amit nem lett volna szükséges elárulnia. Félelemből, értetlenségből vagy a jobb elbírálásért teszi ezt. Hárssal való sikertelen szembesítése mutatja, hogy nem tudott együttműködni vádlott-társaival: „Bencsik Zoltán: [...] Kb. éjfél előtt néhány perccel megjelent az őrhelyünkön Hárs László, aki a következőket mondotta nékem: »Hadadyék fegyvert szállítanak, és mi saját felelősségünkre menjünk be a vastörőbe és maradjunk ott.« [...] Elmondotta még azt is, hogy a lámpákat oltsuk el és addig ne gyújtsuk fel, míg ő nem szól. [...] Hárs László: »Nem emlékszem vissza erre az esetre, és ez nem is történhetett meg velem. Én Hadadyval és társaival sohasem nem voltam olyan jó viszonyban.«"518 Az acélgyári forradalmárokról tehát egy, a szakmunkások közösségéből kilógó, fiatal segédmunkáson keresztül kezdték meg az információszerzést, hogy majd eljussanak a munkástanácsi vezetőig. 514 Mede Lajosné emlékezése. DÁVID - GeskÓ - SCHIFFER 1990,115. p. 515 Magos Béla vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, Balassagyarmat, 1958. február 10., 6. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957. 516 Godó Tibor vallomása. Uo. 11. p. 517 Bihon Győző vallomása. Uo. 18. p. 518 Szembesítési jegyzőkönyv. Salgótarján, 1957. szeptember 5. Uo. V-dosszié, 135- 136. p. 125
