Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

I. Előszó

következtetést vonja le, hogy a periratok alapvetően hamis, akár fiktív történeteket tálalnak, s ezért '56 nem rekonstruálható az '57-es forrásokból. Nagy dilemma elé állítja ez a kutatót, hiszen az általa használt források forrásértékét vonja kétségbe! A forráskritika ez esetben „nem szorítkozhat pusztán a fennmaradt történetek dekriminalizálására, áttételére ellenforradalmiból forradalmi kontextusba, kifejtésére a koncepcionális keretből, hanem pótolnia kell azt, amit a bíróság elmulasztott: a bizonyítást."2 Nézetem és tapasztalatom szerint ez az elvárás jogos, de a legtöbb esetben teljesíthetetlen az egykorú (azaz '56-os) források kis száma miatt. Forrásaim felhasználása során tehát nem tehettem többet annál, mint hogy jelezzem, az adott állítást igazoltnak, valószínűnek, valószerűtlennek, képtelenségnek vagy egyenesen tévedésnek, esetleg hazugságnak tartom. Azt tehát nem ígérhetem, hogy az acélgyár '56-os történetét teljes hitelességében mesélem el, de azt igen, hogy a dolgozatomban megjelenő sok feltételezés között ott lapul valahol a valóság is. Éppen ezért szívesen veszem, ha a Kedves Olvasó itt-ott vitába száll írásommal, netalán megerősíti azt, amit e könyvben talál.

2 Ezt az elképzelést most készülő munkájában Szakolczai Attila fejti ki (ld. SZAKOL- CZAl 2012). Nem pusztán elméletben tárgyalja, hanem több, konkrét per tanulságait összegezve igazolja is felvetésének jogosságát. A fenti gondolatok a kézirat első 53 oldaláról származnak, az idézett szakasz a 17. oldalról való.

11