Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején

Az üzemekben mégis tovább élt az igény az önigazgatásra. Ennek lehetünk tanúi az acélgyárban is: a munkástanács nem húzódott vissza december 8. után. Aki egyszer megérezte a szabadság ízét, nehezen mond le róla! A munkástanácsi vezetők pedig bátran képviselik munkásaik érdekeit akár Budapesten is: „... december közepén [...] a vállalat igazgatójának, főmérnökének, főkönyvelőjének és a munkástanács elnökének a Vaskohászati Igazgatóságon, Budapesten értekezleten kellett megjelennie. [Itt Trezsnyik Ferenc] kifogásolta, hogy a munkástanácstagok nem érzik magukat biztonságban, mivel már többet elvittek..."492

A gyárban lehetetlen még visszaállítani az október előtti állapotot. A pártfunkcionáriusok még most sem merik feloszlatni a munkástanácsot, hogy beülve régi posztjaikra újra irányításuk alá vonják az üzemi igazgatást. Bár december 19-én megalakul az acélgyári pártalapszervezet, a párthelyiség ügyében kénytelenek a munkástanács elé járulni: „1956. december 20-án - vallotta Trezsnyik Ferenc - megjelent a munkástanácson Jakab, a megyei MSZMP bizottság elnöke, Mátrai, az acélgyár MDP nagyüzemi párttitkár, és egy szovjet tiszt; a tárgyalásunkon kérték tőlem, hogy a munkástanács egyik szobáját adjuk át az MSZMP részére, én azt mondottam neki, hogy erre nem vagyok felhatalmazva, mert ez a kérdés az igazgatói tanácsra tartozik. Az MSZMP ügyét az igazgatói tanács elé terjesztettem, azonban ezek sem mertek dönteni ebben a kérdésben. Ezek után összehívtuk a nagytanácsot, ahol jelen volt Jakab, Mátrai is. Majd az én javaslatomra szavazásra bocsátottam a párthelyiség ügyét, amit a munkástanács nem szavazott meg. A munkástanács úgy határozott, hogy gyáron kívül az acélgyár olvasótermét tartsa fel magának az MSZMP. Nekem a véleményem az volt, hogy a pártnak a gyáron belül adjunk helyiséget. Ezután ezzel az üggyel többet nem foglalkoztam, mert december 20-án őrizetbe vettek."493

Szintén ez időben, „december 18-20. között az ellenforradalom által rendészetvezetőként megbízott Hárs Lászlót letartóztatták". Mándoki igazgató ekkor Rákos Jánost kívánta visszahelyezni e posztra, ám ebbe „beleszólt Er- dődi Kálmán, aki kijelentette, hogy az én [azaz Rákos János] vezetésembe nem nyugszik bele, majd ő fog parancsnokot kinevezni. Közöttük nagy vita támadt. [...] a rendészet helyiségébe [...] odaérkezett Kólinkás Kálmán, és ott valamennyiünk előtt kijelentette, hogy most már ő a rendészet parancsnoka, mert őt bízták meg az igazgatóságon. Kólinkás Kálmán ezen megbízott parancsnoksággal működött kb. 4 napig, amikor is a rendőrség beavatkatonák tucatjait kellett bevetni, hogy végre csöndet kényszerítsenek a város lakosságára. Horváth 2003,145-148. p.

492 Novák István tanúvallomása, 1957. július 30. NML XXV. 4. c) B 520/1957., V- dosszié.

493 Trezsnyik Ferenc vallomása. Salgótarján, 1957. július 11. Uo. 55-56. p.

118