Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején
A november 17. után kialakult reményteli légkör 30-ára szertefoszlott.477 A megyében kialakult konfliktusos, a korábbi megállapodásokkal ellentétes helyzetet Budapesten szeretné tisztázni a megyei forradalmi vezetés, küldötteiket, köztük az acélgyári Steigerwald Ottót azonban másnap letartóztatja a karhatalom Pásztó határában. Zagyvapálfalván viszont a lakosság kiszabadította őket, s a szabadultak ekkor az acélgyárba mentek. Megint csak az acélgyárba, a város egyetlen biztos pontjára! Nincs már nemzetőrség, a Hárs-őrség is korlátozottan van felfegyverezve. Inkább a munkásság támogató magatartása jelent számukra biztonságot, a kommunistáknak elrettentő erőt. Egy másik küldöttség - kerülő úton - mégis eljut Budapestre, de a kormány már nem fogadja őket, csak a Nagy-budapesti Központi Munkás- tanáccsal tudnak tárgyalni. Ezek az események késztetik a megyei munkástanácsot, mely már maga is az acélgyárban székel, a 48 órás ülősztrájk meghirdetésére. Hogy a munkástanácsok újra a sztrájk eszközéhez nyúltak, mutatja, hogy kétheti konszolidációs, reményteli időszak után világossá vált számukra: a kormány csak hitegette őket, nem bízhatnak Kádárban. December 5-én halvány eredményeket ér el a megyei munkástanács: a karhatalomtól elbocsátanak három személyt, köztük Mrázikot, illetve Steigerwald megállapodik a rendőrség képviselőjével, hogy a megyei munkástanács az acélgyárból (vagy a szorospataki bányától?)478 visszatérhet a megyei tanács épületébe.479 Ez eseményekben a megyei forradalmi mozgalomnak a Szabó Ervin és Jecsmenik Andor vezette bányászok és az acélgyári munkástanács voltak a meghatározó tényezői. Legfőbb eszközük a sztrájk mellett a diplomácia volt. Az üzemek, munkástanácsok egymás közt egyeztettek a közös fellépés hatékonysága érdekében, de a gazdasági racionalizálás végett is. A kommunista vezetéssel pedig leginkább a karhatalom ellenőrzéséről tárgyaltak. A munkástanácsok egy pillanatra sem léptek le a legalitás útjáról. Tudták jól, nem szabad okot adni a kommunistáknak a nyílt és erőszakos fellépésre. F) A SORTŰZ Ha nem volt oka az erőszakos beavatkozásra a kommunista vezetésnek, csinált. Más módon nem tudta lezárni a salgótarjáni forradalmat. December 8- án eldördül az 1956-os forradalom végének legtöbb áldozatot követelő sor477 Nagygyűlés a megyei tanácson a tiszti század felülvizsgálatáról, és a bányatröszti központi munkástanács erőszakos feloszlatása. A. VARGA 1996, 36. p. 478 Jecsmenik Andor szerint a megyei munkástanács „Szorospatakon székelt, mert különben fenyegetőzések voltak." DÁVID - GeskÓ - SCHIFFER 1990, 53. p. 479 Á. Varga 1996, 36-38. p. 115
