Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején

madják a munkástanácsokat, elvitatva tőlük a sztrájkjogot, hiszen a szak- szervezet „a dolgozók érdekképviseleti szerve", a munkástanácsok pedig a „vállalatok gazdái".402 Furcsán hat ez az elképzelés, miszerint szükség van minden egyes üzemben két demokratikusan választott szervre: egy a válla­lat irányítására, egy a dolgozók érdekképviseletére. A munkástanácsok, s különösen az acélgyári munkástanács sikerességét látva, a jelentéktelenné válástól tartó megyei szakszervezet most megpróbálja helyreállítani befo­lyását.403 Elvitatja a munkástanácstól s magának vindikálja a sztrájkhirdetés jogát, illetve felháborodva kéri ki magának, hogy az acélgyári munkásta­nács felsőbb szakszervezeti szerv tudta nélkül rendelt el szakszervezeti vá­lasztást az üzemben.404 Országos szinten a szakszervezet kacskaringós utat járt be ekkoriban: a párt hű kiszolgálójából 1956 októberére reformok sürgetőjévé, a munkásta­nácsi gondolat támogatójává vált. Novemberben azonban már riválisként tekintett a munkástanácsokra. Lehetséges, hogy a SZOT a munkástanácsok és a Kádár-kormány szorításából is próbált ekkor szabadulni önmaga de­mokratizálásával és a forradalmi követelésekhez csatlakozva,405 de - leg­alábbis Nógrádban - a munkástanáccsal való szembenállása válik nyilván­valóvá.406 Ezzel pedig mindenképpen a Kádár-kormány malmára hajtotta a vizet, aminek a legnagyobb kihívást a november 14-én alakult Nagy-buda­402 „Jogilag a munkástanácsok, mint üzemek, vállalatok gazdái, nem élhetnek a sztrájk jogával, ez a jog a dolgozóké, s a szakszervezet, mint a dolgozók érdek- képviseleti szerve, a dolgozók sztrájkjogát [megvédeni] elsőrendű feladatának te­kinti, és ezt vezeti. Tehát a munkástanács által hirdetett és indított sztrájk jogta­lan." A szakszervezeti közlemény november 29. és december 3. között jelent meg. Közli: Á. Varga - PÁSZTOR 2002, 272. p. 4°3 Hogy a munkástanácsiak mennyire másodlagos szerepet tulajdonítottak a szak- szervezetnek, jól mutatja a következő tűzhelygyári esemény: „... a Nagy-buda­pesti Munkástanács 48 órás sztrájkot hirdetett ki országos viszonylatban, és ezt már az acélárugyár velünk közölte, hogy ezért nekünk is a szakszervezeten ke­resztül ki kell hirdetni. [A munkástanács titkára, Németh László] felszólította Varga Gyulát, az akkori szakszervezet elnökét, hogy gyűlést kell összehívni, és a gyűlésen Németh László rövid beszédet mondott, majd utána Varga Gyula be­mondotta a 48 órás sztrájkot." Szabó Béla tanúvallomása. Salgótarján, 1957. au­gusztus 5. NML XXV. 4. c) B 374/1957. 404 A szakszervezet közleményét közli: Á. Varga - PÁSZTOR 2002, 272. p. Az acélgyá­ri szakszervezeti bizottság választásának jegyzőkönyvét ld. uo. 254-256. p. Erről bővebben ld. a következő alfejezetben. 405 SZAKOLCZAI 2001,83. p. 406 Például a Nógrád Megyei Munkástanács saját tájékoztatójában közli a KMT felhí­vását, hogy a dolgozók „ne vásárolják a kormány és a SZOT lapjait". Á. VARGA - PÁSZTOR 2002, 321. p. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom