Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

I. Előszó

I. Előszó

1982. augusztus 9-én, két nappal születésem után 20-25%-kai nőnek az élelmiszerárak, köztük a kenyéré is.1 Vége van a szocializmusnak! Én már a rendszerváltozás után eszméltem. Nincsen személyes tapasztalatom arról a korról, amit ma is lépten-nyomon emlegetnek, felidéznek, értékelnek, amihez mai világunkat hasonlítják. E korszaknak fordulópontja volt 1956. A forradalom hetei alatt pedig olyan elemi erővel és őszintén törnek elő és ütköznek az emberi vélemények, meggyőződések, hogy ezen időszak dokumentumai alapján - úgy gondolom - hitelesebb képet kaphatunk a szocializmus spanyolfala mögött élő emberek világlátásáról, mentalitásáról, mint az azt megelőző vagy követő korszakok forrásaiból. Ma, amikor oly sokan, oly sokféleképp értékelik '56-ot, sokféle eszmét tulajdonítanak neki, szerettem volna utánajárni, mi ezekből az igazság. Egy szocialista nagyüzem, a Salgótarjáni Acélárugyár eseményeinek, belső és külső viszonyainak feltárása, úgy gondolom, jó alapot nyújthat, hogy közelebb kerüljek ehhez.

Tanulmányomban foglalkozom a gyár előtörténetével, egy-két módszertani és elméleti kérdéssel, sokszor kitérek városi, megyei, sőt országos eseményekre is, de keretét dolgozatomnak az acélgyár forradalma adja, azaz hogy mit és miért csináltak az acélgyári alkalmazottak 1956 októberétől decemberig. Minden más - térben és időben - külső adat ennek jobb megértését szolgálja.

Ma 1956 hivatkozási pont, mégis, mintha mindenki mást értene e fogalom alatt. Kutatásom elsődleges célja az volt, hogy az eligazodást akadályozó zűrzavarban rendet vágjak. Elsősorban azért, hogy a magam számára érthetővé tegyem ezt a fogalmat. Éppen ezért kevés prekoncepcióval vágtam neki a munkának, tudva azt, hogy magam sem lehetek mentes az elfogult nézetektől. Ráhagyatkoztam a forrásokra, az interjúkra, a beszélgetésekre, és hagytam, hogy azokra reflektálva bontakozzanak ki megállapításaim. Úgy gondolom, ha az eseményekben részt vevők személyes indítékaiba sikerül bepillantanom, közelebb kerülök a megértéshez. Most nem is mutatok be téziseket. Az összegzés majd megmutatja, mire jutottam.

Sokféle forrásból dolgoztam. Az egykorú dokumentumok közül a peres iratok köre a legszámottevőbb. Ezek két részből állnak: a nyomozati részben a rendőrségi kihallgatásokat s egyéb nyomozati munkát találjuk, az ügyészi vádirat beterjesztése után pedig kezdődik a bírósági szakasz, mely elsőként a megyei bíróságon - rendszerint Balassagyarmaton - zajlott. A perek különféle műfajú írásait mind más szemmel kell olvasni. Más nézőpontok jelennek meg a vádiratban, a terhelt vallomásában, a tanúvallomásban és a szembesítési jegyzőkönyvben. Máshogy viselkedik a terhelt a rendőrségen,

1 Romsics 1999, 605. p.

9