Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Előszó

mányt Mezei Ottó (1925-2004) művészettörténész tette közzé a Művészet című folyóirat 1979. januári számában, „Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenysége 1884-1891" címmel. írásai alapján ismertette Kosztka tevékenységének nógrádi kihatásait. A szerző egy évtizeddel később, a Palócföld 1988. évi első számában Csontváry vallásos beállítottságát elemezve „A Ja- nus-arcú Kosztka Tivadar"-t mutatta be. Ugyanezen évben Praznovszky Mihály (1946-) irodalomtörténész, muzeológus a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében Nógrád 1880-as éveinek oktatásügyével foglalkozott, szokatlan őszinteséggel elemezve a nemzetiségi és oktatási viszonyokat, ennek kapcsán Kosztka Tivadar szerepét is.

Rendkívül érdekes, a gácsi patika utóéletére vonatkozó adatokat közölt Szemadám György az Országépítő című folyóirat 2004/3. számában, a „Csontváry és az ezerkilencszázhetvenes nyár Mezei Ottóval, meg Haris Lászlóval", valamint Zombori Lajos a Pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében, a „Csontváry nyomában a Felvidéken" című írásában. 2005-ben ugyancsak az Országépítő című folyóiratban jelent meg a „Titokzatos sziget" című munka, amelyben Mezei Ottó néhány Csontváry-tanulmányát tették közzé.

Romváry Ferenc 1999-ben, Pécsett kiadott Csontváry-albumában több nógrádi, elsősorban a festményeire vonatkozó adatot találunk. Romváry és Mezei Ottó szerkesztésében jelent meg a „Csontváry-dokumentumok" című kétkötetes könyv, amelyben a Csontváry-hagyaték írásos dokumentumait, leveleit tették közzé.

Hosszú előkészületek után, 2004-ben, Gácson jelent meg Jozef Drenko losonci tanár, helytörténész szerény kivitelezésű és tartalmú kiadványa, amelyben Csontváry gácsi életével foglakozott. Ennek kéziratát még a megjelenése előtt olvashattam, figyelmeztetve a szerzőt néhány megállapításának ellentmondásosságára. Ugyancsak hosszú, mintegy harminc évet felölelő előkészületek előzték meg Németh István a Kosztka család történetét bemutató könyvének 2005-ös megjelenését, amelyben számos, addig nagyrészt ismeretlen adatot tett közzé.

Szlovák nyelven, 2010 elején jelent meg Anton Mesa ros1 Csontváry-mo- nográfiája. A képileg gazdagon illusztrált könyv szerzője Csontváry életútját a mai Szlovákia területére eső helyszínek és az itt felállított emlékművek segítségével mutatja be (a gácsi emléktáblát nem említi). A kötet számomra legérdekesebb részét a Kosztka család ma élő utódainak megszólaltatása képezi.

Mesaros idéz Csontváry önéletrajzából és néhány művéből. Idézetei színvonalas fordítások, ám ezt a szerző nem jelzi (valószínűleg mert szándékosan azt az érzést kívánja kelteni, hogy ezek eredetiben is szlovák nyelven íródtak). A Gácsra vonatkozó részben - beleértve a Parkrészlet című fest1 Anton Mesaroá (1969-) szlovák művészettörténész. Munkái közül legismertebb a Szinyei Merse Pálról készült monográfiája.

10