Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
A gácsi patika padlásának titkai
Egy losonci régiségkereskedő az 1980-as évek végén egy gácsi családnál fekvő női aktképet látott, amelyet megítélése szerint Kosztka Tivadar festett. Gács egyik legismertebb vállalkozójától, Jozef Procko népszerű humoristától (aki a gácsi történelmi emlékek ápolója és gyűjtője) pedig megtudtam, hogy az egyik családi házból a tulajdonosok elhunyta után számos érdekes emlék került elő, melyek között két, Kosztka Tivadar kézjegyével ellátott, díszített festménykeret is volt. A keretekhez azelőtt képek is tartoztak, melyeket a család leszármazottja, mint számára értéktelent, megsemmisített. Ezek létezésére az említett régiségkereskedő is többször utalt beszélgetéseink során. Arról, hogy milyen sorsra jutott a gácsi gyógyszertár padlásán elhelyezett anyag, Mezei Ottó is beszámolt. Barátai (Haris László fényképész, festői hivatásában az akkori Állami Biztosító kárszakértője és Gerle János építész) társaságában 1977 júliusában az UZ 69-63 rendszámú Trabanton indult Csontváry nyomába, s útjuk első állomása Gács volt, amely „megrázó élményt" tartogatott a számukra. „Az önéletrajzban említett házat némi kérdezősködés után megtaláltuk, s csodák csodájára megadatott beszélnünk tulajdonosával is, aki gyermekkorából igen jól emlékezett a különös gyógyszerész festőre: Csontváryra... Ilyen Krisztus-sarut hordott, mint maga... Aztán meg nyáron minden hajnalban lement a kastély parkjába, a tóra fürödni, még akkor is, ha hideg volt. Engedélyt adtak neki rá, mert tudták, hogy akármilyen hóbortos ember is, de azért ártalmatlan. Nem evett az kérem húst sem. Az aszalt szilvát szerethette, mert volt, hogy hetekig csak azon élt. Tudtam én, mert hallottam, hogy fest, de a képeit csak akkor láttam, amikor beköltöztünk ide, ebbe a házba. Az egész padlás tele volt velük... Rég volt ez már kérem. Elégettem őket... koszosak, porosak is voltak azok. Egy darabig jöttek ide valami losonci kereskedőfélék és egyikért-másikért itt hagytak ilyen bekeretezett szentképeket, de aztán már azokkal is tele lett a ház. A feleségem meg azt mondta, hogy elege van a nagy jövés-menésből, és akkor lehordtuk a képeket az udvarra, és meggyújtottuk őket. Kellett a hely a padláson, na! Mert sok kép volt ott, kérem. Emlékszem, órákig égett a tűz, pedig azok jól égtek, mert jól kiszáradt fából meg vászonból volt mind... Még másnap is azt hittük, hogy Mezei Ottó sosem heveri ki ezt a beszélgetést."208 A már említést nyert emléktábla mellett a Gácsi Községi Könyvtár kiadásában 2004-ben megjelent Jozef Drenko losonci tanár és helytörténész munkája, Kosztka-Csontváry a Halic (Csontváry Kosztka és Gács) címmel. A képmelléklettel együtt negyvenoldalas kis füzet alapjaiban ismert adato208 SZEMADÁM György: Csontváry és az ezerkilencszázhetvenes nyár Mezei Ottóval, meg Haris Lászlóval - művészettörténeti útleírás. Országépítő, 2004/3. szám, 16- 19. p. (a továbbiakban: SZEMADÁM 2004). 66
