Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben

oda kell hatni, hogy nem magyar ajkú testvéreinkkel elsősorban megértsük azt, hogy ők magyarok akkor is, s kell is, hogy legyenek akkor is, ha magyarul nem tudnak. Mit használ édes hazánknak egy hazaellenes elvekkel, érzelmekkel impregnált pánszláv, ha azt látjuk és halljuk, hogy ő a magyar nyelvet classice [tökéletesen] beszéli? Én ismerek pánszlávokat, kikkel magyarul társalogni egész élvezet, de azért mégiscsak fázom tőlük..." - sorolja érveit Kosztka felvetésével szemben. Kijelenti, hogy helytelen a „tót, német embereket erőszakkal magyarosítani", azt kell elérni, hogy „önként is - proprio motu - jó útra térjenek".

A magyarosodás alapjának az óvodát tekinti, amely nélkül Gácson is elképzelhetetlennek tartja a „tökéletes magyarosodást". Leírja, hogy létesítéséhez Stricker Edét leszámítva senkitől nem kapott anyagi segítséget, és ennek eredményeként még mindig 650 forintnyi tartozása van.

Az elemző oknyomozás egy része egyértelműen Kosztka Tivadarnak szólt - alapjaiban elismerve az igazát: „Igaz, hogy Gács nem régóta gazdag községnek van kikiáltva, s így lehet, hogy ez az oka, amiért tőlünk mindenki elfordul. Hogy Gács városa az újonnan keletkezett iskolákat egy fillérrel sem segíti, az bizonyos; ... Gács vagy szegény - mit leginkább hiszek -, s így iskoláit segélyezni nem képes, vagy nem szegény, s akkor vannak benne veszélyes elemek, akik Gács előrehaladását, magyarosodását irigy szemmel nézik, alattomban minden szép, minden üdvös és jó ellen törve és működve..." Megírta azt is, hogy 3 öl fát adott az általa létesített leányiskola fa- gyoskodó tanulóinak, abban a reményben, hogy a következő évben a magisztrátus fogja azt biztosítani. Mivel azonban ez nem történt meg, az iskolaszéken keresztül nyújtott be folyamodványt 8 öl fáért, amelyet a képviselő-testület csak a főszolgabíró erélyes fellépésére szavazott meg.

Az ezt követő hónapokban Kosztka regálecsonkítási ügye került terítékre. Nógrád megye közgyűlése az 1887. január 15-én megtartott ülésén foglalkozott a témával első ízben, ismertetve, hogy Kosztka, „amint fellebbezéseiben maga is nyíltan bevallja, szeszméréssel foglalkozik, csak azért úgymond, hogy a gácsi népet a jó szesziváshoz szoktassa, s a rossztól megóvja. Ez szerinte egészségügyi feladata egy gyógyszerésznek." A bizottság úgy ítélte meg, hogy ennek elbírálása nem a hatásköre, ezért a szolgabírói, illetve alispáni végzések ellen beadott fellebbezéseit elutasította, és regále- csonkítónak mondta ki, elrendelve Forgách Antalné kártalanítását 14 hektoliter szesz erejéig. Miután „Kosztka majdnem kimondja azt, hogy ő bizony jövőre is árulni fogja az ő extra jó minőségű pálinkáját, az 1876.14. törvénycikk 115. §-a alapján a bizottság elrendelte, hogy a gácsi gyógyszertár gondnoki kezelésre adassék".112

112 Közigazgatási bizottsági ülés január hó 15-én. A gácsi patika. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. január 23., 2. p.

42