Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben
vagy Lengyelország határán volna, talán még haladásnak is lehetne nevezni azt, hogy 106 tót gyermek közül íme, 17 magyarul beszél! De mikor Gács Nógrád szívében, Losoncnak, e magyarok lakta városnak közelében van, hogy ne mondjam, ennek külvárosa, nem lehet eléggé megbotránkozni azon mulasztáson, mely évek óta itt történik." A megoldás kulcsát Miessl Zsigmondiban látta: ma már van a gácsi iskolaszéknek oly elnöke, ki egyszersmind a civilizációnak s a modern haladásnak embere, s ez Miessl Zsig- mond plébános... Hozzá fordulunk tehát oly tiszteletteljes kéréssel, hogy az elkülönített leányiskolában a tanítás magyar nyelven kezdessék meg, a vegyes iskola tanítójának engedtessék meg, hogy kizárólagosan magyar nyelven tanítson." Kosztka Tivadar feltehetőleg a fenti írásban közzétett javaslatainak köszönhetően kapott meghívást a június 29-én, a gácsi községházán megtartott összejövetelre, amelynek célja a gácsi leányiskola létrehozása és megépítése volt. Az itt szerzett élményeit osztotta meg olvasóival a „Felvidékünk iskolái" című írásában, amely azután kisebb vihart váltott ki.35 Az iskola építésére vonatkozó javaslatot, beleértve a hiányzó pénzek lehetséges biztosítását, Miessl Zsigmond terjesztette elő, amely „megéljenez- tetett..., miközben feláll a gyógyszerész, s következő üdvös javaslatot teszi: addig, míg elegendő pénz nincs, saját lakásában egy elkülönített három szobát, egy konyhát ajánl fel mint olyat, mely minden tekintetben nemcsak egy tanteremnek, hanem kapcsolatosan ezzel egy óvodának s azonkívül még a tanítónői lakásnak is némi javítással meg fogna felelni, teljesen ingyen, a javítási költségeknek viselésével is. A tanítónő részére, ki egyúttal a kisdedóvónak felügyelője is volna, 4-500 forint évi fizetés adassák, mely összeg a községi pótadóból fedeztessék. S ha a község valóban oly szegény, hogy erre abszolút képes nem volna, hajlandó a gyógyszerész a Vörös Kereszthez címzett gyógyszertár évi jövedelmének 100, azaz egyszáz forintját a tanítónői fizetés javára lekötni." Ezt a szolgabíró ugyan „jónak és szépnek" ítélte, mégis elutasította azzal, hogy a község szegény és nincs pótadója. Kosztka erre reagálva elemezte Gács „szegénységét", bizonyítva, hogy jól ismerte a község gazdasági helyzetét. Kísérletet tett annak igazolására, hogy „Gács vagyonos község, s ha ésszerűen kezeltetik vagyona, s ha csekély arányban behozatik a pótadó, nem lesz község ez országban, mely aránylag vetekedhetnék vele". A legnagyobb ellenszenvet a pálinkaivásra tett megjegyzésével váltotta ki: „A baj jelenleg az, hogy a nép a pálinkának rabja lett, mely adó nem a község, hanem a regálebérlő zsebébe folyik, mert ha ez összeg csak részben is a község pénztárának javára megmenthető lesz, ... Gács megérdemli az általános érdeklődést, s hogy ez a község, mely ma pálinkára 10 ezer forintot adózik, fog tenni és tehetni a közügyért, elsősorban pedig 35 Kosztka Tivadar: Felvidékünk iskolái. Losonc és Vidéke, 1885. július 12., 5. p. 22
