Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
Mely árverésnek az 1890. évi 5581. sz. kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínen, vagyis a gácsi gyógyszertárban leendő eszközlésére 1891-ik év március hó 6-ik napjának délelőtt 9 órája határidőül kitűzetik, és ahhoz venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hívatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. törvénycikk 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. törvénycikk 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Losoncon, 1891. évi február hó 6-án Honfi Ferenc királyi bírósági végrehajtó 26. Julius Hlinica visszaemlékezése Csontváry Kosztka Tivadarra 2009. október 24708 A nyolcvanas években, Rózsa György barátommal, akivel Miskolcon a Mandorla Közművelődési Egyesület alapítói voltunk, hírt kaptunk a Felvidékről egy idősebb magyar festőművész úrról, bizonyos Julius Hlinicáról, hogy egykori mesterétől hallott történeteket, emlékeket őriz Csontváryról. Meg is kerestük otthonában, hogy elmesélje nekünk azokat, amiket Gyurko- vits Ferenctől hallott. Minthogy ezek a (kissé szétszórt, kalandozó) történetek hozzájárulhatnak a művészettörténet által Csonváryról kialakított képhez, most közzéteszem a beszélgetésről készült jegyzeteimet: „A gácsi kastély mögött egy gyönyörű szép tó volt, oda jártak festeni a gömöri, losonci festők. Cseh Lajos, Kubányi, Benczúr Gyula, Rudnay Gyula akkor ott tanyáztak. Feri bácsi mesélte el nekem, aki vagy két évig tanított engem, közel száz évig élt, ő mesélte el... A szlovák falukból reggel, hajnalban elindultak a szekerekkel, ökrökkel, lovakkal, és hoztak be fát, és hogy ne üresen menjenek vissza, akkor itt ezekből a magyar falukból vittek szénát. Na és itt, ennél a kocsmánál megálltak egy-egy bütykös rozspálinkára. Csontvárynak a gyógyszertárban nem sok munkája volt - amikor egy aszpirinért egy hízott libát kellett adni -, akkor ott tanyázott kint mindig; mert ott nekem a nagybácsim volt orvos; aztán nekem volt is még lehetőségem fölmenni a padlásra, voltak még ott ilyen rajzok stb. ... és amikor bementek a rozspálinkára, szénát raktak az ök308 http://novtam.freeblog.hu/archives/2009/10/24/Julius_Hlinica_visszaemleke- zese_Csontvary_Kosztka_Ti vadarra /. 171
