Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

Szakáll Ferenc, Pulszky Ágost báró, Andreánszky Gábor képviselő urak 2-2 forintot, Szilassy Béla úr 5 forintot, Losonc város tanácsa 10 forintot, a lo­sonci önkéntes tűzoltó-egyesület 2 forintot, Draskóczy Zsigmond úr 2 forin­tot, Pongrácz György úr 5 forintot, Csonka Zsigmond úr 2 forintot, Telmá- nyi Emil úr 1 forintot, Laszly Albert úr 1 forintot, Mertens Vilmosné őexcel­lenciája 10 forintot, Ambrus Mór úr 1 forintot, Lángh Antal úr 5 forintot, Bu- lyi János úr 2 forintot, Róth Simon úr 3 forintot, Hájek János úr 1 forint 50 krajcárt, s így az október hó 3-án megtartott közművelődési estély 284 forint tiszta hasznot eredményezett. Fogadják közművelődésünk érdekében tett ebbeli nemes tettükért ha­zafias tisztelettel a legszebb köszönetem! A magyar leányiskolához egy tanítónő évi fizetésének biztosításául Stricker Ede úrnak 100 forint évi jövedelemmel letett alapítványát emberileg nem bírom eléggé megköszönni, de idővel a község, a vidék s a magyar ál­lam, a nemzet szeretete meg fogják hálálni e rendkívüli áldozatot. Végül meg nem feledkezem Stricker Ede posztógyáros úr kedves csa­ládtagjairól sem, kik a közművelődési estély anyagi sikerét fáradhatatlanul előmozdítani szíveskedtek. Az isteni gondviselést hívom segítségül, midőn ismételve mindnyájuk­nak honfiúi legszebb köszönetét mondok. Miessl Zsigmond plébános 9. a) Iparosoktatásunk ügye Losonc és Vidéke, 1885. október 25., 1-2. p. Nemzetgazdasági axióma, hogy nyersanyagok termelése külföldi piacok számára barbárnak és rabszolgáknak való munka. A műipar az, mely ezen rabszolgaságból megváltva, a barbarizmusból polgárosodásra emeli az országokat, a népeket. Ha nem bírna is hazánk rendkívüli természetes előnyökkel, melyek hi­vatottá teszik arra, hogy idővel a műipar számos tárgyára nézve külföldi fo­gyasztók számára dolgozó, gazdag iparos országgá váljék, már azáltal is, ha életszükségleteink, kényelmünk itthoni fogyasztását nagy részben saját ipa­runk termékeivel leszünk képesek ellátni, a munka és tőke itthoni célirá­nyos felhasználásával, nemzetünk vagyoni függetlenségének, vagyis jólé­tünknek alapját vetjük meg. Az ipar fejlesztése által ez idő szerint túlnyomólag agrikultúr államot képező hazánkban fölmentjük földművelőinket nyersanyagaik vásárra vite­134

Next

/
Oldalképek
Tartalom