Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1687

ria márki Eger alatti katonaságának 20 szekeret kellett szolgáltatnia, amelyek jelenleg is ott vannak, ezenkívül havi 300 kassai köböl zabot kényszerül ugyanoda szállítani, olyannyira, hogy Eger körülzárásának kezdete óta a nyomorult népnek - jószágaival egyetemben - semmi nyugalma sincs, de még éjszakánként is sokáig folytonos szállítással van megterhelve. Ebből a hadbiztos megértheti, hogy a megye számára most lehetetlen az előírt 50 szekeret beszolgáltatni. A megye kéri őt, hogy méltányolja az előadottakat, és az említett szállítmányozással ez alkalommal ne terhelje őket. Ha mégsem lehet másképp, alig 10 szekeret lesznek képesek csak szolgáltatni, az emberek ugyanis a vetéssel vannak elfoglalva. Ha azt elmulasztják, az éhségtől fognak elpusztulni. Ennélfogva remélik, hogy a hadbiztos helyt ad kérésüknek, és a szállítást máshonnan fogja biztosítani. Hogy az elmondottak valóban így vannak, Körber hadélelmezési biztos (annonae magister) is megvizsgálhatja.

283. (IV. 339.) Baloghi Gáspár, Vay Ádám, Róth János és más folyamodók kérését a követek útján a karok és rendek figyelmébe kell ajánlani.

284. (IV. 339.) Tolvay Ferenc (egregius) visszatért Doria márkitól (illust- rissimus) az egri ostromzárból, és követjárásáról jelentést tett.

285. (IV. 339-340.) Tiltakozás: Darvas János (generosus) nevében és személyében Ivanovics (Ivanovith) András (nobilis) a következő ünnepélyes tiltakozást és ellentmondást adja elő: Ismert a vármegye közönsége előtt, hogy vér szerinti testvére, a kegyes emlékezetű Darvas Sándor (generosus) az idei, 1687. évben, úgy április 4-e körül nem riadt vissza attól, hogy akár vérének kiontásáig harcba induljon a hazáért Krisztus nevének legszörnyűbb ellenségével, s ebben a harcban el is esett. Mivel a temetést a javaiból semmiképpen nem lehetett elintézni, a tiltakozó a többi fivér egyetértésével és az özveggyel, Bene Zsuzsannával együtt arra kényszerült, hogy a biztos visszafizetés ígéretével száz forintnyi kölcsönt vegyen fel Patay Györgytől (nobilis). Ezt biztosra ígérte, továbbá viszonzásul kamatként még egy szekér szénát is közülük bárkitől. Az említett kér fivér és az özvegy a tiltakozóval együtt mostanáig nyilvánvalóan nem tett eleget az ígéretnek. A fivérek és az özvegy nem fizetése miatt Patay György intézkedjen, hogy a tiltakozó javait, aki az említettek terhét magára vállalta, végrehajtás útján magának megszerezze. A tiltakozó viszont, hogy a kárának elébe menjen, minden lehetőséget fenntart magának, hogy fivére vagyonából költségeit és kárát kipótolja és visszanyerje, amiről tanúságlevél kiadását kéri.

90