Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
Előszó
kezés érvényét az alsó-magyarországi városokra és vármegyékre szűkítették. Ezen túl is látszik a vármegye és a lakosság anyagi helyzete: egyes falvak a tisztviselők (lásd Zagyvaróna), vagy egyenesen a megye (lásd Nagyoroszi) ellen zúgolódva próbálnak meg könnyebbséget szerezni, ám a megye - tekintélyét védendő - mindig komoly büntetéssel lép fel ezekben az esetekben. Másrészt vége-hossza nincs az elengedést tárgyazó és kérő folyamodványoknak, mint ahogy az adót beszedő szolgabírák is hasonló kérvénnyel, adóbeszedési hátralékaik elengedésével fordulnak a megyéhez. A falvak részint a felszabadító háború, részint az azt követő pestisjárvány miatt elnéptelenedtek, lakosságuk erősen megfogyatkozott. Sokan menekültek el a kóborló katonaság fosztogatásai, illetve a magas adóterhek elől is. A közbiztonság sokat romlott, s ugyan a megye azt maga fenntartani képtelen, tekintélyét és hatalmát védendő igyekszik visszaszorítani az ebben közreműködő parasztvármegyét, továbbá - mivel nagy terhet róna a megyére - visszautasítja a megyébe rendelt császári őrséget is. Vége-hossza nincs a hatalmaskodásoknak, a megye lakossága a szükségtől vezettetvén a birtokosok erdőit-mezőit éli fel, kihasználva a zavaros helyzetet. A nyár folyamán megérkeznek a Kollonich bíboros által fémjelzett Einrich- tungswerk-bizottság levelei, melyek az ország új berendezkedését tárgyalják részletesen. Augusztus 11-iki kelettel a megye sérelmeiről és katonai terheiről tudakozódik a bizottság - melyet szerettek volna Caraffa katonai kormányzata ellen felhasználni -, majd pedig augusztus 22-iki kelettel - az uralkodó augsburgi tartózkodása idején - két pátens érkezik a megyébe, melyek az ország betelepítéséről, az ipar és kereskedelem szabad gyakorlásáról, a beköltözők számára adott adófelmentésekről, valamint a szabadon álló földterületek kiosztásáról, az azokra benyújtandó igényekről értekeznek. A megye későbbre halasztja a válaszadást, ám előzetesen arról informálja a bizottságot, hogy a folytonosság okán nem tartozik az újszerzeményi területek közé, ezért a második pátens szövegét nem érzi magára nézve irányadónak. Mindemellett a jegyző követként Bécsbe megy, hogy a homályos pontról eligazítást szerezzen. Ám Kollonich elővigyázatlansága, politikai - vagy még inkább diplomáciai - ügyetlensége miatt, a sértett rendek és a katonai kormányzat, valamint a bécsi udvar nyomására az uralkodó maga is kihátrál az Einrichtungswerk mögül, s míg Kollonich Rómában tartózkodik a pápaválasztáson, addig a pátenseket visszavonják - sőt, példányaikat is bekérik - és a tervezet elfogadását elodázzák, végül teljesen lekerül a napirendről. Egy érdekes folyamatnak, a vármegyei székhely intézményi megszilárdulásának lehetünk tanúi. A gyűlések színhelye már kivétel nélkül Losonc, s a statútumok között találunk olyanokat - főleg a húsár-limitációk, továbbá a piacnapok kiterjesztése, börtönépítés -, amelyek a vármegyei székhely intézményesítése irányába mutatnak. Ugyanakkor a járási székhelyek még nem alakultak ki, és a járások nevei - Cserháti járás, Bujáki járás, Kisnógrádi 8
