Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1687

Minthogy minden újszerzeményi hely közvetlenül török iga alá volt vetve, az éves adót a töröknek fizették be, attól az időtől fogva azonban, amikor az uralkodó fegyverei által visszatértek az ő fennhatósága alá, ez már királyi felségjog. Azért tudakozódnak, vajon az említett helyek a felszabadítás ideje óta megfizették-e a töröknek a szokásos éves adót, és az a pénz hová került, mivel ez I. Lipót rendkívüli királyi felségjoga. Ami a hadikiadások visszatérítését illeti, az a császári kamara kérésére az uralkodó teljhatalmú Szerzeményi Gondnokságára (Praefectura Acquistarum) tartozik, ezért kérik most vagy a törvényes elszámolást, vagy a visszatérítést.

Ismeretes, hogy némely visszaszerzett megyékben harmincadvámok, a hajók átkelésére szolgáló révek, aranybányák, sóadó és más királyi felségjogok alá tartozó dolgok vannak. Ezért kiváltképpen megkérnek minden egyes alispánt, hogy ezeket vegyék lajstromba, és tisztségviselőikkel együtt gondoskodjanak szemmel tartásukról és helyreállításukról.

A tizedek minden újszerzeményi helyen az uralkodóra és a terület földesurára, a behajtás pedig a császár és az udvari kamara helyett a Szerzeményi Gondnokságra tartoznak, ezért az uralkodó igen szigorú parancsaként tudakolják, hogy vajon az éves tizedek az említett újszerzeményi területek felszabadításának idejétől voltak-e összegyűjtve, hogy eleget tegyenek a Kamarai Gondnokságnak, mivel ezentúl a tizedek összegyűjtésére a tisztviselőket I. Lipót fogja kirendelni.

Az uralkodó nyílt parancsának erejénél fogva a házhelyek és a földterületek álljanak a lehető legnagyobb mértékben I. Lipót és a Császári Udvari Kamara használatára, és az rendelkezzen felettük a kamarai gondviselő döntése szerint. Ezért arról, hogy milyen módon lehetséges az újszerzeményi helyeket helyreállítani, újra gyarapítani és benépesíteni, szívesen fogják az alispánok tanácsát és véleményét megismerni és meghallgatni.

I. Lipót elrendelte a Szerzeményi Gondnokságnak, hogy indítsa be a sókereskedelmet. Ezért szóvá teszik, hogy ezt idáig miképpen intézték, és hogy vajon a vámok és fogyasztási adók tekintetében eleget tettek-e uralkodójuk iránti fizetési kötelezettségeiknek a megye szabad királyi városaiban és mezővárosaiban, miként az más városokban szokás, vagy nem.

Mivel az összes adózó helyek, amelyek a töröknek adóztak, most az uralkodó (I. Lipót) fegyverei által felszabadultak, így a Császári Kamara azt kívánja, hogy annyit fizessenek a Szerzeményi Gondnokságnak is, amennyit a töröknek adtak, ha pedig már porció gyanánt valamit letettek, mutassák be a nyugtákat, hogy mely ezredeknek tették, hogy mindkét részen lerovásra kerülhessenek.

Mivel annak nem lehet akadálya, hogy az uralkodónak erős bizodalma legyen saját minisztereivel, hűbéreseivel és az ország alattvalóival szemben, hogy a hűségesküje szerint minden kárt elháríthasson, a haszonról pedig gondoskodhasson, akármilyen kincstári pénzekről legyen is szó, fizessék be. így a Szerzeményi Gondnokság - saját rendelkezése és határozata szerint 64