Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1686

ben kelt nyílt parancsa, melyben kifejti, hogy I. Lipót szolgálata, országainak és tartományainak üdve és a legfőbb szükség megköveteli a kereszténység hatalmas ellenségével szemben kezdett jogos háború folytatását. E cél érdekében minden olyan lehetséges eszközről gondoskodni kell, ami a hathatós szolgálathoz és a nyár folyamán e hatalmas hadsereg eltartásához szükséges. Minden módon el kell kerülni, hogy a folyamatos fáradozás során az életüket is áldozni kész katonák, akiket az ellenség is pusztít, kárt szenvedjenek a szükséges élelem hiánya miatt, illetve áldozatot kell hozni, nehogy a katonák úgy vesszenek oda, hogy a háború szerencsés befejezését az ellátás hiányossága miatt kelljen elszalasztani. Annál is inkább, mivel az ellenség megzavarására és romlására a keresztény seregnek nem egy, de több hadsereggel kell megküzdenie, és aszerint, ahogy a helyzet hozza, hol egy folyó, hol pedig a törökök által elválasztva kell küzdeniük úgy, hogy közben az ide-oda mozgó csapatok megtartására mind a szükséges kenyeret, mind más harci szükségleteket biztosítani kell.

Ezért I. Lipót teljhatalommal felruházott főparancsnoka ezen levél útján szigorúan megparancsolja Magyarország minden egyes megyéje élére állított főbb és egyéb hadbiztosainak, hogy megyéikben tartsák szem előtt ennek az ügynek a fontosságát, és munkálkodjanak azon, hogy a megyéket annyira terheljék, hogy minden lehetséges adót befizessenek, és annyi megfelelően felszerelt szekeret adjanak, hogy bármelyik 2 hordó liszt szállítására képes legyen. Továbbá ne vonakodjanak minden erejükkel készen állni a közjó és az uralkodó szolgálatára, valamint hadseregének fenntartására, és ne utasítsák el, hogy a biztosok által kirendelt helyen megjelenjenek. Ellenben biztosítani kell őket afelől, hogy a szekereket kísérő szolgáknak, akik közül kettőt lehet egy-egy szekérre számítani, a hadbiztosok a mindennapi másfél porció kenyér mellett havi 3 forintot fognak adni az uralkodó pénztárából, valamint arról is, hogy az említett szekereket nem másra és nem magáncélra, csak a császár katonaságának szolgálatára fogják igénybe venni. Mihelyt pedig lehetséges lesz és a szükséges szállítások teljesültek, a szekereket az állatokkal együtt, ugyanabban az állapotban, melyben rendelkezésre bocsátották őket, épen és sértetlenül visszakapják. Ha pedig egyik vagy másik tönkremenne vagy megroggyanna, a kárt valós értékében kell megtéríteni. Jóllehet miután ezt a parancslevelet kiadták, végiggondolták, hogy mennyi terhet és feladatot jelent ez a szolgáltatás, mégis úgy vélik, hogy nem tehernek kell azt értelmezni, hanem inkább az egész kereszténység közös javára nyújtandó igazi értéknek. Annál is inkább, mivel ennek révén remélhetőleg a megyék részéről minden ellenállás nélkül megszűnik a tilos ingyenes fuvar, vagy más néven „Vor- span". Ha akadna egy-egy olyan egyén, aki a saját maga és a katonaság megmentését célzó intézkedésekkel szembefordul, valamint nem szégyelli magát a köz érdeke alól ok nélkül kivonni, azzal szemben a főhadbiztos és más hadbiztosok is - akiknek erre minden engedélyt és felhatalmazást megadnak - ta26