Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1672

Nógrád vármegye közgyűlése

1672. március 17.

Fülek praesidium

295. (III. 149-152.) Kihirdették a főispán Galgóc várában, március 4-én kelt, alispánnak szóló levelét, melyhez csatolva megküldte az uralkodó levelének latinul írott párját a divényi (Divin) parancsnok által letartóztatott szolgabírák ügyében. A főispán tolmácsolja I. Lipót parancsát, hogy a megye - panaszai előterjesztésével - maga tárgyaljon erről a kérdésről Paris Spankau generálissal, hogy ugyanolyan-e a helyzete a hódoltsági és nem hódoltsági területeknek. A főispán továbbá azt is parancsolja, március 16-ra a vármegye küldjön követet Eperjesre, hogy amennyiben nem szűnnek a divényi parancsnok kihágásai, Spankauhoz fordulhassanak panasszal.

Kihirdették Paris Spankau generális Kassán, február 27-én kelt levelét. Ebben kifejti, hogy az csak negyedrésze a teljes kivetésnek, amelyet a megye fizetni akar, és fenyegetőzik arra az esetre, ha nem fizetnek eleget. Egyben javasolja, hogy küldjenek követet a számvetés elkészítéséhez.

A közgyűlés elhatározta, hogy Némethy Pál alispánt küldi Eperjesre. Útiköltségül 54 forintot utalt ki a számára. El kell látni megbízólevéllel és hivatalos utasítással:

1. ) Meg kell köszönnie a főispán kiállását a letartóztatott szolgabírák mellett.

2. ) Jóllehet meg kellett volna kérdeznie a generálistól, hogy ugyanaz-e a helyzete a hódoltságiaknak, mint a nem hódoltságiaknak, addigra már a divényi parancsnok kemény választ adott a kérdésre a szolgabírák letartóztatásával. Mivel I. Lipót rendeletét másképpen értelmezi a megye és másként a divényi parancsnok, egy harmadik személyre lenne szükség, hogy megértesse a megye álláspontját. Erre a főispánt tartják a legalkalmasabbnak, és kérik a közbenjárását.

3. ) Az alispán ragaszkodjon a végsőkig az I. Lipót által is kinyilvánított állásponthoz, hogy a hódolt vármegyék ne fizessenek annyit az adókivetésből, mint a nem hódoltak, és tegyen meg mindent, hogy a megyét ez ügyben többet ne zaklassák.

4. ) Ha az alispán Eperjesről visszatér, induljon egyenesen Spankau generálishoz. Vigyen annyi pénzt, amennyi csak lehetséges, adja át a kivonatolt nyugtákkal együtt, és ismertesse a főispán levélbeli okfejtését a vármegye szándéka szerint. Az adófizetés terminusát illetően tudassa, hogy azon a megye június 1-jét érti, I. Lipót kegyes rendeletének másolatával alátámasztva, a jövő esztendőre pedig előre semmit se ígérjen, csak szerényen és szolgálatkészen térjen ki a dolog elől.

93