Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1672

gében a vádemelési kérelem és bármiféle vonakodás ellenére. Tagadja az ellene felhozott vádat, kifogást emel a megye részéről a kereset megerősítésére állított tanúkkal és a kereset alátámasztására elvégzett bizonyításokkal szemben. Ezeket vizsgálat alá kell venni a Hármaskönyv II. részének 27.,42 a tanúk tulajdonságait meghatározó címe szerint, amelynek 4. pontja teljességgel elveti, hogy nemesemberek ellen közönséges származású tanú tanúskodjék, s meghagyja, bűnügyekben ilyen személyek vallomásait ne vegyék figyelembe és egyszerűen utasítsák el.43 Mivel néhány, a hatóság részéről kikérdezett tanú kétes tisztességű, ahogy a Pelargus György szolgabíró által összegyűjtött bizonyítékokból világosan kitűnik, az említett törvény erejénél fogva kéri fölmentését.

A felperes prokurátora az alperes tagadó közbevett válaszával szembeállítja a bírák kezében lévő bizonyítékokat, és annak tartalma szerint várja az ítéletet. Ami a kifogásolt tanúkat illeti - vagyis leginkább annak kifogásolását, hogy az említett tanúk nem nemesek -, azt a hosszú ideje bevett gyakorlatot hozza fel, hogy bűnügyekben a tisztességes paraszti személyeket is el szokták tanúként fogadni. Másképp, ha ilyenek tanúbizonyságát nem fogadnák el, igen ritkán, vagy talán sohasem lehetne a bűnügyeket bizonyítani.

Az alperes prokurátora az általa idézett törvény elfogadását és a másik fél ez ellen felhozott érveinek semmibevételét követeli, minthogy az a régi törvényeken és az ország szokásjoga szerint elfogadott gyakorlaton alapszik, mely szerint hasonló tanúságtételeknek nem szabad hely adni.

A felperes, ragaszkodva az előbbiekhez, azt mondja, ha bármiféle urak vagy nemesek javainak esetében elfogadják a bizonyítást, az 1649. évi törvény 19. cikkelye,44 1647. évi törvény 78. cikkelye45 értelme szerint a paraszti személyek bizonyítása is legyen érvényes.

Az alperes prokurátora szerint az előbb idézett törvénycikkek nem felelnek meg a Hármaskönyv idézett címének, sőt nem is cáfolják meg az alperes kifogását. Ezért azt kívánja, hogy a bírák nemesemberek vallomásaiból

42 „Mi a közös tanúvallatás és hányféle feltétel szükséges annak eszközlésére."

43 „Negyedszer: szem előtt kell tartanunk a tanúk állapotát, vajon tudniillik nemes avagy paraszt tesz-e az igazságról tanúbizonyságot? Mert a paraszt tanúságtétele (kivevén a főpap és báró uraknak és az ország egyéb nemeseinek tiszteit, akik a szomszédos helyeken azok személyében tisztséget viselnek és akik részben régi szokás szerint nemesek számába jönnek) nemes személy ellenében mit sem ér."

44 III. Ferdinánd 1649. évi dekrétuma (III.): „Az 1647. évi 78. cikkely, némely városok kihágásainak a megszüntetése tárgyában, annak bizonyos magyarázata mellett megtartandó."

45 III. Ferdinánd 1647. évi dekrétuma (II.): Némely szabad város, nevezetesen pedig Kassa kihágásainak és újabb visszaélések behozatalának az eltörléséről; a nemesek borainak a városokba adó nélkül való beviteléről; a házaiktól való adófizetés módja; a tanúvallatások és végrehajtások meg nem akadályozásáról és másokról; a többire nézve azoknak az ő mentességeikben és szabadságaikban való megtartásáról."

89