Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1671

112. (III. 60.) Azt a személyt, akinek ügyében Sávolt, másképpen Szabó Márton (nobilis) egy kérvényt nyújtott be, hogy tudniillik kardrántása miatt jótállnak érte, átadják a fő- és vicekapitány kezébe megbüntetésre, bár a hasonló ügyek a haditörvényszékre tartoznak. Arra az esetre, ha nem büntetnék meg, a kapitány urak tartoznak őt a vármegyei hatóság kezébe adni, hogy ők szabjanak ki rá büntetést, ha a jog úgy kívánja, mely szerint ugyanaz a büntetése a nemesembemek is, ha bizonyos kicsapongásokat követett el.

113. (III. 60.) Szeődenyi Ferenc (egregius) alázatosan esedező fogolynak a vármegye közönsége 20 tallért adományoz.

114. (III. 60.) A vármegye közönsége Jenei Bálint fogolynak 2 forintot juttat.

115. (III. 60.) A várbeli órásmesternek 1 forintot adományoznak.

116. (III. 60.) Darvas János (nemzetes) és Ráday Gáspár (nemzetes) tiltakozást és tiltást nyújtanak be, hogy amennyiben Terbeléd falu lakosainak jószágait a tiltakozók fábiánfalusi pusztájának határában legeltetik, elkapják, elhajtják és oda is vesztik. Ha ugyanezen terbelédiek a fábiánfalusiak erdeit vágnák, az embereket elfogják, vontató marháikat szekerestül elhajtják, sőt oda is vesztik. Benyújtott tiltakozásukról bizonyságlevelet kívánnak.

117. (III. 60-65.) Kanizsay Zsigmond mind a maga, mind Géczy (Getzy) Gábor személyében ünnepélyes tiltakozást nyújt be a közgyűlés színe előtt az alsósztregovai lakosok és Alsósztregova földesurai ellen, mivel azok nem tudni, milyen okból és mi jogon Rárós praediumuk határának nagy részét hatalmasul el akarják foglalni, és az onnan az addig a rárósiaknak járó dézs- mapénzt maguknak megtartani. Ezt a területet, melynek határa „Sompata- kán, kit más képen Hluboka dolyinkanak is hinak, midőn zápor esseő avagy nedves ideő vagyon, azon az veőlgyeőn az víz megh indul, az Vietor Lázára, az három határ keőre, mellyre az viz le folly az veőlgyeőn, onnét az sztregovaj vizben megyen be, az Sompatakrul az viz, és az Sompatak felet, az melly utón Szeczhénybűl Gách felé viszen az ut, az hegyen ott egy Ra- kottya nevű kúton kezdeődik, úgy viszen az Sompatakon, az veőlgyeőn alá..." az Ipoly felé, és Mulyad irányában fekszik, és soha vita tárgyát nem képezte. Az elmúlt 1669. évben az alsósztregovaiak fegyverrel védték ellenük, és a tiltakozók rárósi erdeinek makkját a tiltások ellenére feletették azokkal a marháikkal, amelyek után a dézsmapénz mindenkor a rárósi és nem az alsósztregovai possessoroknak járt. A fegyverrel őrzött földre sem a rárósmulyadiakat, sem a rárósi praediumra igényt tartó emberek marháit rá nem engedték. Az egész viszálykodás három évvel ezelőtt kezdődött, addig ezt a területet a rárósiak békésen birtokolták.

Az ügy az 1670. évben is folytatódott azzal, hogy a rárósi praedium határából az alsósztregovaiak elhajtották a mulyadiak és ludányiak ott legelő marháit, arról a területről, ahonnét a tized és a váltópénz a rárósi possessoroknak járt, s melynek jövedelméhez az alsósztregovaiak hatalmaskodása miatt három éve nem jutottak hozzá.

45