Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1685

Horváth András (egregius) válaszol az ellene felhozottakra, miszerint ő a pandúrok megsegítésére küldte ki az embereket az állatok megfékezésére, és megparancsolta nekik, nehogy bármiféle kellemetlenséget vagy kárt okozzanak azoknak. Amennyiben bármi hibát elkövetett, mivel tévedni és hibázni emberi dolog, azért elnézést és bocsánatot kér, megígérve, hogy hasonló dolgokat a jövőben nem fog elkövetni.

A vármegye kegye folytán Horváth András büntetését ez esetben elengedik.

700. (IV. 142.) Minthogy a megye minapi részgyűlésén hozott végzése ellenére az elhajtott állatokat a haza több Borsod megyéből származó megron- tója összevásárolta, elhatározzák, hogy ha bárkinek, akár nemes, akár nemtelen, a kezén ilyen állatokat találnak, azokat az alispánnak és helyettesének ingyen, térítés nélkül el kell vennie, és a károsult feleknek vissza kell adnia. A szolgabírák pedig kötelesek legyenek a megye járásaiban az efféle állatokat szorgalmasan felkutatni, a feltaláltakat elhajtatni, és rendes tulajdonosaiknak a kezébe, vagy az alispánnak átadni.

701. (IV. 142-143.) Minthogy a megye tiltása ellenére az uzsorások és kereskedők állatait a tolvajok és a rablók folyamatosan igyekeztek befogni, igen jó alkalmuk adódott a legvégső gonosztettek elkövetésére, a szegény nép állatainak az elhajtására is, ezért a vármegye közönsége az ilyenek ellen elrendelte, akár nemes, akár nemtelen személyről van szó, hogy ha az állatokat már elidegenítették és eladogatták volna, az alispán és a másodalispán 12 forint büntetést szedjen be, és ezenfelül - meggyőződvén az igazságról - az elhajtott és eladott állatok értékéhez mérten ugyanezek javaiból egyenértékű jószágot hajtson végre, kizárva minden jogorvoslatot. Törvénykezési szünetek idején a végrehajtásból először a károsult fél kapjon elégtételt az állatok megváltási értéke mellett, a megye határozatának megfelelően.

Egyhangú szavazással elhatározták, hogy ha az alispán odamegy, és károsult felek nem jelennének meg vagy nem találnák meg őket, azért maradjon meg a megye közszükségletei javára történő elmarasztalás, és ettől még az alispánnak se kelljen nélkülöznie a megfelelő mennyiségű adóját. A megye ezen végzését nemcsak a jelenlegi ügyre, de az esetlegesen később előforduló esetekre is ki kell terjeszteni.

702. (IV. 143.) A vármegye közönsége elhatározta, hogy minden egyes falura, amelyek az igen nagy szükség esetén elrendelt szekerezést elmulasztották, úgymint Budalehotára, Polichnára (Polichnya), Dobrocsra (Dabar), Kotmanlehotára, Prágára, Gácslehotára, Ábelovára, Lónyabányára, vessék ki az alispán kezeibe beszolgáltatandó és a megye szükségleteire fordítandó 12 forint büntetést. Ebből egyharmad részt az alispán és a szolgabírák között kell elosztani.

207