Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1685
hogy vizsgálatot kell tartani azokról a károkról, amelyeket Czobor és katonái okoztak a megyének, és az eredményt át kell küldeni Pozsonyba. Biztosítja a megyét, hogy lehetőségeihez képest intézkedni fog a károk orvoslásáról és elégtétel szolgáltatásáról. A vizsgálatot a szolgabíráknak minél előbb el kell végezniük. 633. (IV. 93.) A vármegye közönsége úgy határoz, hogy írni kell [Horvá- thi] Disznóssy Ferencnek (egregius), nehogy Pálffy Károly generális (excel- lentissimus) további rendeléséig továbbra is behajtani merészelje a beszállá- solási hátralékokat. Nógrád vármegye közgyűlése 1685. május 24. Gács vára 634. (IV. 93-95.) Először is felolvasták és közzétették különféle mezővárosi és falusi lakosok panaszos és méltán szánandó kérvényeit, amikkel kinyilvánítják, hogy a lovas és gyalogos magyar katonaság és más köztörvényes bűnözők és gonosztevők szabadosán, az Isten és az ország törvényeinek megsértésére elkövetett kicsapongásai, dúlásai és rablásai miatt a szegény nép már egyáltalán nem képes megmaradni saját lakhelyein, ezért könnyezve könyörögnek ezeknek a folyamatosan bekövetkező túlkapásoknak az orvoslásáért. Minthogy a kóbor és szabados rablók Pálffy Károly gróf (excellentissi- mus) bányavidéki főkapitánysága területén vannak, elhatározzák, hogy utasítással ellátott követek útján megkeresik a generálist a három megye, Nógrád, Pest-Pilis-Solt, továbbá Heves és Külső-Szolnok törvényileg egyesült megyék nevében. A rendellenes dolgok közül a többi között szükséges lesz elmondani, hogy ismertté váljon, hogy maga Barkóczi Ferenc (illustrissi- mus), a felső-magyarországi részek vicegenerálisa a bíróilag elítélt és méltán halálbüntetéssel sújtott néhai Nagy, másképpen Kurucz István és a vele kapcsolatban lévő és hozzá hasonló gonosztevők fenyegetéseit elhallgatta, sőt inkább - a megye nemességének ártalmára - fáradságot nem kímélve nyilvánosan buzdította és bátorította, bosszúállásra és minden bűn- és gaztett elkövetésére vezette és lázította őket. Emiatt a megye tisztségviselői már meg kívánnak válni hivataluktól, minthogy az igazságszolgáltatás, a köztörvényes bűnözők bírói és törvényes megbüntetése, és a magasabb rangú elöljárók, mint például Barkóczi miatt önkéntelenül rossz hírbe keverednek és kegyetlen gyilkosságoktól rettegnek. Ezenkívül a büntetlenül támadóan viselkedő magyar katonaság, úgy a lovasság, mint a gyalogság hatalmas és szüntelen dölyfösségétől és rablásaitól végsőkig megnyomorított nép és a megye a teljes elhagyatottság állapotába jutott, és nem képesek - hivataluk követelménye szerint - a közös 187
