Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1684
született leányainak, Erzsébetnek és Ilonának végrendeletileg kirendelt gyámja és gondviselője képében törvényes prokurátora, Ivanovics (Ivano- vicz) András (nobilis) a következőket adja elő: férje halála után előkerült néhány ingósága, mely részint Gács (Gácz) várában, részint Besztercebányán volt elhelyezve, és a végrendeletben foglaltaknak megfelelően az örökösök között kellene szétosztani. A végrendelethez történő ragaszkodásra a tiltakozó barátilag és törvénybeli meghagyással is sürgette az örökös feleket. Éppen úgy Makfalvay Ferencet is, a néhai férj előző házasságából született fiát is, aki nem törődve atyja akaratával és a többi örökös, nevezetesen húgai javaival és ingóságaival, melyek részben Gácson, részben Besztercebányán voltak elhelyezve, önkényesen felbontva a ládákat kiválogatta, szétszedte és elvitte a bennük lévő javakat, a birtokok jövedelmeit beszedte és mindent magának tulajdonított, ily módon semmi fáradságot nem sajnált, hogy az özvegyet és az árvákat megkárosítsa. Emiatt az özvegy tiltakozást tesz közzé, idejében akarva gondoskodni jogairól, valamint ellentmondva Makfalvay Ferenc meggondolatlan és erőszakos merészelésének, cselekedeteinek. Figyelmezteti őt, hogy alkalmazkodjon az atyai rendelkezéshez, és esküvéssel állítsa vissza az eltulajdonított javakat, továbbá fenntart magának minden, a jog által biztosított módot férje javainak megszerzésére, a jogos önvédelem eszközének fenntartásával. Minderről bizonyságlevelet kér. Nógrád vármegye közgyűlése 1684. június 22. Korpona szabad királyi városa 562. (IV. 50-51.) Kihirdették az uralkodó kegyes rendeletét a megyére vonatkozó személyes felkelésről, mely először Linz várában lett kibocsátva 1684. május 10. napján, majd másodszor május 24-én ugyanott. Hasonlóan kihirdették a nádor két megbízólevelét, csatolva I. Lipót rendeletéihez. Közülük az első Kismartonban kelt folyó év május 26-án, a második pedig ugyanott június 3-án, amellyel a nemesi felkelést a megye számára minden további halasztás nélkül Szent János közelgő ünnepére (június 24.) rendelte és parancsolta, törvényes büntetés terhe alatt, nehogy azokon kívül, akik bebizonyították, hogy az ország törvényei szerinti katonáskodásra nem képesek, bárkit kivonni vagy pénzösszeggel kiváltani merészeljenek. A megye kellő engedelmességgel, igyekezettel és hazaszeretettel tartsa magát a császári és nádori rendelethez, úgy, ahogy azt az idő és a lehetőség megengedi. Azokat pedig, akiknek semmit sem számít, hogy a megye döntésével szembehelyezkednek és a felkelést megtagadják, az említett rendeletek tartalmának megfelelően az alispán és a megyei kapitány megbocsáthatatlanul részesítse az ország törvényeiben megjelölt büntetésben. 162
