Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1683

léleknek török fogságba hurcolása után, hanem más, ennek az országnak a közállapotára vonatkozó dolgokhoz is kegyességet mutatott, hogy atyaian megmutassa, képes ezeket az embereket a haza megnyugtatására az igaz és illendő hűség útjaira visszavezetni. Sőt ezen zavargások csillapítására követet is küldött Konstantinápolyba a törökkel történő tárgyalásra, hogy figyelemmel kísérhesse a csalárd ellenség cseleit és ravaszságát, amellyel a béketárgyalásokat ki szokta játszani. Továbbá nem mulasztott el minden igyekezettel azokról a dolgokról gondoskodni, amelyek a magyarok megtartását és a nyomorult országot minden lehetséges eszközzel segítik.

Eközben Thököly nem vonakodott híveivel együtt mindent megvetve és félretéve bujtogatni ennek az egykor virágzó országnak a pusztulására és az egész kereszténység végromlására, elfelejtkezve a kellő kegyességről és az Isten, a kereszténység, a haza és a törvényes király iránti hűségről. Nemcsak hogy nem mulasztotta el a kereszténység számára igen gyűlöletes török ellenséget az uralkodó ellen ingerelni és Bécs ostromára rendelni, hanem nem habozott a török táborban kibocsátott parancsolata révén, amelyet a megyékben és végvárakban kihirdettek, a mágnásokat, a nemes lakosságot és a jobbágyokat a maga pártjára átcsalogatni, az ország ellenséges erőit gyarapítani, kegyetlen szándékait előmozdítani, és a kereszténység elleni tűzvész fáklyáját meggyújtani.

Az egész világ előtt ismert, hogy az uralkodó semmi okot nem szolgáltatott ennek a tűzvésznek a felgerjesztésére, hanem mivel megtámadták, megsértették és provokálták, az isteni felségtől neki adott jogai védelmére fogott csak fegyvert, s a vele szembe fordított országlakók ellen, akiknek nem tetszett az általa ez ellen a felszított zendülés ellen kezdettől fogva felkínált atyai közbenjárása, s ezért bölcs tanácsokkal kényszerült őket visszahívni és a kellő hűségre rászorítani. I. Lipót most sincs más nézeten, minthogy isteni segítséggel és a kereszténység fegyvereivel, melyek mindenfelől bőségesen gyülekeznek, visszaszorítsa az ellenség hatalmát, és hogy - amennyiben a pártoskodók ismét észre térnének és állhatatos hűségben és nyugalomban maradnának - a számára oly kedves ország visszakerüljön a hőn óhajtott béke és nyugalom állapotába, és uralkodója kegyeibe. Ami Thököly Imrét illeti, az uralkodás vágyától elvakultan minden erejével azon van, hogy egyfelől az eladósodott, végváraitól megfosztott és ellenséggel teli hazát egy szempillantás alatt eltemesse, az elődök által ezen átkozott ellenséggel szemben kiontott annyi véráldozat árán megszerzett dicsőségével együtt, melynek híre széles e világon ismert. Másfelől célja, hogy az ország valamennyi szabadságától, nemességétől és keresztényi mivoltától megfosztott lakóját a zsarnok utálatos igájába és a kemény szolgaság örvényébe taszítsa. Mivel nincs senki, aki ne látná, hogy az ország romos állapotának és a szegény nép nyomorának, sőt minden bajnak az oka Thököly öldöklés utáni

137