Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1672

397. (III. 193.) Közzéteszik a pozsonyi magyar kamara levelét az uralkodó Nagyorosziban élő szabadosainak a kivetett adóösszeggel kapcsolatos tiltakozása ügyében. Határozatként a következőket fogadták el: minthogy I. Lipót parancsa szerint kivétel nélkül mindenkin, a mágnásokon, prelátuso- kon, nemeseken és kiváltságosokon éppúgy, mint saját jobbágyain behajtják az adókivetési kvótát, ebben az ügyben a megye semmiképpen sem adhatja egyetértését a kamara megkereséséhez, hanem ragaszkodik a fentiekre ez esetben kirótt adó behajtásához.

398. (III. 193.) Kihirdetik az esztergomi érsek (illustrissimus ac reveren- dissimus) Taksonyi (Taxoni) György (nemes) részére kiadott gyámsági levelét, aki ezentúl a néhai Nagy Pál füleki tüzérparancsnoktól és a néhai Kreps Annától (nemes) - aki utóbb Taksonyi felesége volt - született Nagy Annának gyámja lesz.

399. (III. 193-195.) Nádkay Ferenc, Nádkay András és Nádkay László ünnepélyesen tiltakoznak és eltiltják boldogházi Kis Andrást (nemes vitézlő), Kis Pétert, idősebb Kis Jánost és Kis Erzsébetet, Battik Péter (nemes és vitézlő) házastársát azon megintéstől, amelyet a cerediek ellen július 4-én Micha- lek Miklós (nemes és vitézlő) szolgabíró, Barsi János esküdt (nemes) és cere- di Tajti Mihály által hajtottak végre. Ugyanis a cerediek hét esztendeig nem adóztak eltiltóiknak tótujfalusi pusztájuk után, mely Gömör vármegyében van. De egyáltalán sosem fizettek Nógrádban adót, sőt, Nógrádban rég nincsenek is birtokaik, amint erről bizonyságleveleik is vannak. Volt egy tölgyes erdőjük Besztercebányán, I. Lipót birtoka mellett, egy részéről le is mondtak, másik részét a Fáy uraság Sőreghez (Sörög) akarta csatolni, boldogházi Kis János özvegye, Basó (Basi) Zsuzsanna pedig Obásthoz, pedig ha az övék lett volna, az ura már életében visszakövetelte volna.

Az ez ügyben elszenvedett igazságtalanságok miatt egyszer már Wesselényi (Vesselény) Ferenc nádorhoz is folyamodtak, és készek voltak igazukat bíróság előtt bizonyítani, de nevezettek nem akartak felelni a vádakra. Ekkor az uralkodóhoz fordultak, aki az ügy elrendeződéséig védelem alá vette birtokaikat, megparancsolva a füleki főkapitánynak és helyettesének, valamint a megyének, hogy oltalmazzák meg őket. Ehhez ezután is ragaszkodnak, és újra és újra eltiltják a ceredieket, akik továbbra is kövessék I. Lipót parancsait, másnak ne adózzanak, mert ami kárt emiatt szenvednek, csak maguknak tulajdoníthatják.

A hidegkútiakat is eltiltják, ahogy már a Gömör megyei szolgabíró által is tiltották, ugyanazon föld élésétől és használatától, ellenkező esetben, mint hatalmaskodókat, fegyverrel fogatják el. Sőt, van ugyanitt egy rét is, melynek a patak régi folyásánál van a határa, azt szintén ne használják a hidegkútiak, azon túl ne menjenek, hanem tartsák meg a valós határt, amit a nádor megbízottjának, Bene Jánosnak is megmutattak, de a hidegkútiak akkor

121