A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
nek az böcsületes vígháznak szép szokása szerint egyik vásárbíró által tér prae foribus proclamáltatni az I.-t ad comparendum. Quo proclamato, et nec per se, nec per procuratorem suum comparente, idem procurator, qui supra, cupit praetitulatum in causam attractum convinci et aggravari. /Miután őt kikiáltották, és sem személyesen, sem ügyvédje útján nem jelent meg, a fenti ügyvéd kéri az alperes elmarasztalását és elítélését./ Deliberatum est In causam attracto juxta usum et consuetudinem vetustissimam sedis istius judiciariae proclamato et non comparendo, juxta statuta praenotatae sedis bellicae convincitur in florenos 4. /Miután az alperest azon törvényszék régi szokása és gyakorlata szerint kikiáltották és nem jelent meg, az említett seregszék szabályzata alapján négy forint (büntetésre) ítéltetik./ Secunda causa levata /VI./ Vitetett elő az örsi bíró, Keskeny Pál dolga, vádoltatván törökössége,9 árulkodása és egyéb több latorsági vígett. Tekintetes és nagyságos Koháry 9 Tarnaörs az időszakban a Haller-család és mellette talán Mojzik János birtoka. (Soós 1975. 471.) A korszakban elterjedt „törökösség" kifejezést szűkebb értelemben a törököknek való kémkedésre, információszolgáltatásra értették, főleg a Magyar Királyság lakóinak vonatkozásában, a 17. században azonban a fogalom jelentésköre - a magyar jogszolgáltatás erősödésével párhuzamosan - erősen kibővült és átalakult. Ekkor már a Hódoltságban élő személyekre is kiterjedt: minden olyan eset „tö- rökösségnek" számított amikor a királysági rendek szerint illetékes magyar hatóság helyett az oszmán szerveket keresték meg. Ez a felfogás leírva először az 1659. évi 13. törvénycikkben jelent meg, de a gyakorlatban már korábban is kimutatható. (Szederkényi 1891. 242-244. Szakály 1981b. 14-15. Sugár 1986. 99-101. Szakály 1997. 43-50.) Mivel az oszmán alattvalók számára általában lehetetlen lett volna a törökökkel való érintkezést az elvárt minimális szintre szorítani, ezért a rendelkezést „gumiparagrafusként" szinte bárki ellen alkalmazni lehetett. Keskeny Pál tar- naörsi bíró azonban valószínűleg a „törökösség" szűkebb definícióját is kimerítette tevékenységével, és információkat szolgáltatott az oszmán tiszteknek. A seregszéki jegyzőkönyvből kitűnik, hogy törökösségi ügyek egy részében nem csak az illetékes vármegyének volt lehetősége eljárni, hanem a közeli várak seregszékének is, annak ellenére, hogy a vádlott (a büntetőügy alperese) a legtöbb esetben civil volt, és így nem tartozott volna a katonai igazságszolgáltatás fennhatósága alá. (A gyakorlat korai szakirodalmi említése: BOROVSZKY 1909. 521-522.) A Heves-Külső-Szolnok vármegye jegyzőkönyveiben említett törökösségi ügyeket felsorolja: (Sugár 1986. 102-108.) Az itt szereplő perek többségében enyhe, vagy egyenesen felmentő ítélet született, a vármegye láthatóan elnézően vagy inkább óvatosan járt el a törökösségi perekben. A szécsényi katonaságnak a törökösségi ügyekben tanúsított jóval szigorúbb eljárásáról jó képet ad egy Botka László által közölt jászsági forrás. (1660. ápr. 67
