A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
ladásképpen oda ért menni azon Pusztaszer nevő földnek határában. Azonban az fölül specificált I.-k az praetitulált dominus A.-nak jobbágyinak sokszor megírt míneses lovaikat magok eleiben vévén megindították, és az Kőrös várasi határban - mely is megírt Csongrád vármegyében vagyon - hajtván, mind pásztorostól elvitték, és különben azon míneses lovakat el nem bocsátották, hanem az praetitulált dominus A.-nak jobbágyival négyszáz és negyven tallérokat ígértettenek magoknak. Az mint hogy azon summának egy részét, úgymint kétszáz tallérokat fel is vették defacto, az kétszáz és negyven tallérokról pedig Oláh István nevő Kőrös városában lakos nemes személyt az dominus A. jobbágyi kezessé vetvén harmadnapok múlván azt is megfizették kénytelenség alatt; az praetitulált dominus A.-nak méltósá- gos úri nemesi szabadságának nagy praejudiciumára, megnevezett jobbágyinak pedig megemlített nagy károkra, és esztendeig való költségekre és fáradságokra. Kívánja annakokáért az praetitulált dominus A., hogy az I.-k mint országunk constitutiói ellen hatalmasságot patráló személyek juxta anni 1613. articulum 23. super quibusvis violentiis et actibus potentiariis editum /a mindenféle hatalmaskodásokról kiadott 1613. évi 23. törvénycikk értelmében/8 kü- lön-külön személy szerint az hatalmaskodásnak büntetésének terhin, és az dominus A.-nak jobbágyitól kivett és feljebb specificált summa pénznek és minden költségeknek restitutióján convincáltassanak. Melyről az dominus magistratus és convocatus becsületes bírák által, törvényt és reális executiót kíván az dominus A. administráltatni, praemissa protestatione reservata. Az I.-k personaliter adstálván az dominus A. proponált actiójára így rep- licálnak, hogy ők az mínespásztort se meg nem fogták, se bizonyos helyben nem tartóztatták, mely miatt az mines elmehetett volna az megírt pusztára, hanem szabadon volt, és oda mehetett, valahova akarta, az mint hogy el is ment, és oda is hált az mínespásztor. Hanem csak ítél kedvéért voltak az szálláson, és szabadon is vigyázhattak a míneses lovakra, és ezen mentségeket, ha az törvény admittálja, készek magok hitekkel is megbizonyítani. gazdák vették bérbe/zálogba. 1677. okt. 6-án egy részét például éppen az említett Kalocsa János és Deák Pál, harminc éves időtartamra, egy Tömörkény pusztában bírt részjószággal együtt. (uo. 207-209.) 8 Az 1613. évi 23. te. Címe: Az erőszakosságokról és a jószágelfoglalásokról a korábbi országgyűléseken kelt törvénycikkelyeknek világosabb megmagyarázás. (Articuli praeteritarum diaetarum de violentiis et occupationibus bonorum editi lucidius declarantur.) (CJH 1608-1657. 106-111.) A cikkely korábbi törvénycikkek bő magyarázata, a vármegyei peres eljárásra, a hatalmaskodási keresetek beadásának korlátáira vonatkozik, a katonai igazságszolgáltatásra még érintőlegesen sem tér ki. A felperes mégis idézi, valószínűleg azért, mert ez a 17. századnak a hatalmaskodásokról kiadott egyik legjelentősebb törvénycikke, (ld. még a 43. ülést) 65
