A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
adósságügyek rendezésével (47/LXXIII.) és különféle (perdöntő, tisztító stb.) eskük letételének „igazolásával" is foglalkozott (48/LXXI. vagy 77/CXV.). Kajdi János szécsényi seregbíró és egyúttal hites seregjegyző jelentős hadi bíráskodási és írásbeli tevékenységének köszönhetően tehát - az olykor szűkszavú jegyzőkönyvi bejegyzések ellenére - Szécsény végvárváros királyi őrségének mind katonai, mind civil mindennapjai „szinte életre kelnek" előttünk. Bár a vármegyei nemességgel felmerülő, olykor még a Haditanács által is tárgyalt174 és más forrásokból jól ismert gyakori ellentétekre175 forrásunk kevés adattal szolgál, a véghely katonatársadalmának életébe oly részletes betekintést kínál, amelyhez hasonlóra csupán a (fő)kapitányok és a végvári katonák - meglehetősen ad hoc-szerűen fennmaradt - magánlevelezései kínálnak lehetőséget. Ám a protokollumban - a seregszékek résztvevői számára evidens voltuknak köszönhetően - nagyobbrészt tisztségük megnevezése nélkül említett, nagy számú vármegyei tisztségviselő és nemes révén indirekt módon még Nógrád, Pest-Pilis-Solt és Heves-Külső- Szolnok vármegyék nemesi társadalma számos szereplőjének régióbeli ügyes-bajos dolgairól is gyakran szerezhetünk információkat. Végül, de korántsem utolsósorban a szécsényi végvár említett katonai és adóztató tevékenységének köszönhetően forrásunkból az Ipoly vidéke hódoltsági kapcsolatrendszere gazdagodik eddig nem ismert esetekkel. Míg az előbbi adatok Belitzky János, Jakus Lajos és Pálmány Béla elsősorban társadalom- és helytörténeti kutatásait, az utóbbiak Szakály Ferenc alapvető közigazgatás- és hódoltság-történeti eredményeit egészítik ki. A seregszéki jegyzőkönyv kiadása és a hozzá készült gazdag személynévmutató így összességében hozzájárulhat mind a „vitézlő rend" életének alaposabb megismeréséhez, mind a szécsényi végvár és katonatársadalma 17. század közepi, országos szinten is számottevő szerepének megértéséhez. Amennyiben pedig - reményeink szerint - egyszer elkészül az említett, vaskosabb és időben is nagyobb korszakot átfogó (1676-1701) lévai protokollum kiadása, a szécsényi seregszék segítségével elvégezhető „mikrotörténeti" mélyfúrás egy újabb, a végvári társadalom végnapjainak folyamatába betekintő vizsgálattal gazdagodhat. E tanulmány - régi kedves témánkhoz jelen „szécsényi kirándulással" visszatérve176 - ehhez a munkához kívánt ösztönzésül szolgálni. 174 Vö. pl. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 313. f. 455. (1656. aug.) és uo. Reg. Bd. 314. f. 267., f. 268.: A Haditanács Forgách Ádám generálisnak „wegen der Nouigrader wider die Szechiner gräniczer contra articulos regni und der spnnschafft verbott geiebten insolenzien wegen verderbten wißmader, destwegen die thätter und rädelführer zur hand zubringen, zustraffen und hierüber zuberichten." (1656. júl. 8.) 175 PÁLMÁNY 1986a. 23-31. 176 Bécsi levéltári kutatásainkat ezúttal a Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia közötti kutatási csereprogram tette lehetővé. 57
