A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

tartható túlkapásairól és rablásairól festett érzékletes képet.139 Ehhez érdekes adalékokkal szolgál seregszéki jegyzőkönyvünk is: elsősorban nagy számú kezességi üggyel, valamint rabok szökései, vasas és posta-rabok problémái, illetve váltságdíjak (sarcok) kapcsán keletkezett különféle peres esetekkel, amelyek általában véve is színes példákkal egészítik ki a rabtartásról szerzett eddigi ismereteinket.140 Ám még a két szécsényi tömlöctartó ellen 1661. január közepén Koháry (fő)kapitány által hivatalból indított per (96/CL.) is e kérdéskör fontosságát mutatja, továbbá az a különleges tény is, hogy a protokollum- ba egyetlen egy tisztségviselő esküszövegét másolták be, nevezetesen Liszkai Miklós tömlöctartóét 1656. szeptember végéről (17/XXIV.).

Noha füleki, győri, lévai és veszprémi példák alapján a rabokkal kapcsolatos szentenciákat másfél évtizede még „a végvári harcok hadijogtörténeti »kuriózumainak«" neveztük,141 forrásunk szerint a 17. század közepén ezek - legalábbis Szécsényben - a gyakori ügyek közé számítottak. Egy alig két esztendővel a seregszéki jegyzőkönyv előtt keletkezett kimutatás (Id. a 2. táblázatot142) jól világít rá ennek hátterére, ám int azonnal óvatosságra is. Ez a bányavidéki végházakból török fogságba került végvári katonák számáról nyújt áttekintést. Eszerint a főkapitányság várai közül 1654 nyarán mindenekelőtt Szécsény és Fülek, valamint kisebb mértékben Nógrád és Gyarmat őrsége emelkedett ki rabságba esett katonáinak számával. Szécsény esetében ez a szám - nem tévedés - az őrség mintegy 20 százalékát, az összes rabnak pedig közel harmadát (105 főt) tette ki, akiknek többsége (teljesen érthetően) a portyázásokban élen járó lovaskatona volt. De hasonlóról tanúskodik az az összeírás is, amely a törökök által a végvidék várőrségeinek emberéletben, elfogott rabban és elvitt marhában okozott károkat vette számba az 1642. évi szőnyi békekötéstől 1651-ig terjedő időszakból.143 Ebben Szécsényt (150 rab és 40 halott) ugyanis csupán Fülek (205, 47), Gyarmat (192, 56) és Palánk (164, 47) előzték meg. Mindezek és a Személynév139 VlNCZE 2008. főként 163-173., vö. még PÁLFFY 2009.50-51.

1411 Ld. részletesen a Tárgymutatóban a XIII. Végvári élettel és rabtartással kapcsolatos fogalmak alfejezetben, elsősorban a rab kifejezés alatt.

141 PÁLFFY 1995.142.

142 „ B. Specification der gefangenen husarn undt heytuckhen auff denen Pergstöterischen gra- niczen. " Hans Adam Hartmuet bányavidéki főseregdeák (Oberstfeldschreiber) Udvari Haditanácshoz írott jelentésének melléklete, dátum nélkül, de 1654 június-augusztusában: ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 194. 1654 Sept. f. 53., ill. Hartmuet jelentése: f. 57 58., vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 307.1654. f. 259.

143 „Consignatio damnorum a Tureis per caedes incaptivationes et pecorum abactiones confi- niariis militibus sub generalatu Uyvariensi ab ultima tractatione anni 1642. ad praesens [ti. 1651] illatorum." MOL P 287. Ser. II. Fasc. HH. f. 284-285. (1651), vö. hasonló dunántúli adatok a 17. század első feléből: ILLIK 2010. passim.

47