A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
nemességnek is érdeke, ahol maga is nagy számban lakott. így Fülek vára mellett - ahol a 17. század közepén Pest-Pilis-Solt és Heves-Külső-Szolnok egyesült vármegyék is székeltek - éppen a szécsényi végvárvárosban, amely Nógrád vármegye nemességének egyik legfontosabb menedékhelye volt. Ám hasonlóan egyedülálló forrásunk a tekintetben is, hogy egy viszonylag rövid időszakból részletes képet nyújt egy várbeli seregszék létszámáról és összetételéről.132 A közel száz ülés alapján megállapíthatjuk, hogy a szécsényi „vitézlő törvényszék" - a korabeli országos gyakorlatnak megfelelően - esküdtszékként ülésezett, tagjainak létszáma viszont korántsem volt állandó. (A végvidéki hadiszékekkel ellentétben a szécsényi seregszéknek a seregbírón kívül egyéb fizetett alkalmazottai [esküdtek vagy jegyző] nem voltak.) A résztvevők száma általában nem volt csekély, többnyire 12 és 24 fő között mozgott, és belső, illetve külső tagokra oszlott. Az előbbiek közé elsősorban a végvár lovas és gyalogos tisztjei, azaz már említett lovashadnagyai és gyalogvajdái, valamint olykor még tapasztaltabb lovasfőlegényei tartoztak. Mellettük majdnem mindig meghívást kapott a vár porkolábja (Szabó István) és strázsamestere (a korábban seregjegyzőként szolgált, említett Kis Miklós), valamint a végvárváros - mint láthattuk a katonák által rendszeresen maguk közül választott - vásárbírái, miként ez a felső-magyarországi végházakban (pl. Szendrőn vagy Putnokon) is gyakran történt.133 A külső tagok, azaz a meghívott esküdtek esetében - és ilyen gyakorlatról ez ideig csupán szórványadataink voltak - a seregszék összetételét viszont már a tárgyalt ügy jellege is megszabta. A végváriak egymás közötti magánjellegű és kisebb büntetőpereit általában az őrség „tisztikarából" alakuló seregszék intézte el. A nagyobb hatalmaskodások és nem kifejezetten helyi ügyek esetében gyakran hívták meg Nógrád vármegye tisztségviselőit, például rendes és helyettes alispánjait (Bene Jánost, ill. Budai Bornemisza Bolgár Pált), szolgabíráit, esküdtjeit és jegyzőit (Madách Jánost és Bezzegh Györgyöt), valamint Koháry István (fő)kapitány szécsényi tiszttartóját (Dienes Györgyöt) és előkelő familiárisait (pl. az ügyvédként is gyakran felbukkanó Némethy Pált). Néhány komolyabb esetben azonban még Oroszlányi István füleki seregbíró (1658-1677) is átjött Szécsénybe a seregszék munkájának segítésére. Más esetekben olykor Pest-Pilis-Solt vármegye egyes, többnyire részben ugyancsak Szécsényben lakó vagy Nógrád megyében birtokos tisztviselői (pl. Földváry János alispán) vagy éppen Forgách Ádám generális ismert gácsi kapitánya (Libercsey Mihály) is helyet kaptak a „vitézlő törvényszéken". Szécsény mezővárosának vagy külvárosának tisztségvise132 Az alábbiakra ld. részletesen a seregszék üléseinek listáját és a Személynévmutató adatait. 133 PÁLFFY 1995.133. 44