A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Személynévmutató – életrajzi adattár
- hivatalból felperes (1660) 85- tiltakozása a seregszék előtt (1658) 46- szécsényi helyettes kapitány (1656-1659) 18, 33, 46, 60, 68, 70- szécsényi alkapitány / vsz. tévesen, substitutus kapitány helyett/ (1659) 64- szécsényi háza, a seregszék helyszíne (1656-1658) 18, 33, 34, 37, 71- engedélye török rab bebocsátására (1661) 96 (fl680. máj. 1.) Régi, a 14. századig visszanyúló eredetű nógrádi köznemesi család sarja. A családnév a Nógrád megye szécsényi járásában található Géc falura utal. (Nagyiván 1. köt. 343-350. Nagy 1907. 82.) A Gécziek a 16. században a Nógrád megyei Gécen, Varsányban és (Karancs)lapujtőn birtokosok. (PÁLMÁNY 1982a. 85. PÁLMÁNY 2000. 25.) Géczi Gábor Géczi András (fl619?) szécsényi kapitány (1604 biztosan), nógrádi szolgabíró (1597-1599. és 1613. biztosan) és poltári Soós Fruzsina fia, a család ún. garamszegi ágának alapítója. Első felesége Herovich Horvát Éva, tőle születnek gyermekei. (Nagyiván 4. köt. 344. Pótlékkötet 248-251. Borovszky 1911. 597. KEMPELEN 1911-1932. Pótlékkötet 336-337.) 1663. ápr. 26-án felesége már a forrásunkban szereplő Budai Sára: Földváry János özvegye, Budai Bornemisza Bolgár Pál leánya. (BOROSY1983. No. 819. - Hibás Péchy Gábor olvasattal.) Az újabb házasságkötésnek 1661. dec. 15. után kellett történnie, mert Budai Sárát ekkor még özvegyként említik. (BOROSY 1983. No. 740.) 1662. jún. 29-én Géczi Gábor címeradományban részesült. (Kempelen 1911-1932. Pótlékkötet 337.) A Prónay család egyik tagjának naplójában szerepel, hogy barátja: garamszegi Géczi Gábor 1680. máj. 1-én halt meg. (NAGY 1877. 275.) 1680. máj. 12-én egy intésről szóló jelentésben Budai Sára mégis Géczi Gábor házastársaként szerepel, és nem özvegyeként. (BOROSY 1984. No. 2064.) Ez azonban valószínűleg azzal magyarázható, hogy a bírói intésre vonatkozó kérést még május 1. előtt küldték el az alispánnak. ♦ Géczi Gábort 1642. febr. 11-én már szécsényi lovashadnagyként említik. (DERL C/64. 2b. 35. d. No. 26.) 1642. márc. 5-én szintén szécsényi lovashadnagyként ír kétségbeesett levelet Esterházy Pál bányavidéki vicegenerálisnak, annak kapcsán, hogy Forgách Adám szécsényi (fő)kapitány konfliktusuk miatt el akarja távolítani addig rendszeresen betöltött szécsényi helyettes kapitányi (substitutus capitaneus) posztjáról. (JEDLICSKA 1910. 336-341.) 1651. dec. 6-án (MOL P 449. 2. cs. III. Fasc. No. 19.) és 1652. febr. 26-án (MOL P 1981. 1. cs. f. 110.) szécsényi lovas főhadnagyként említik. 1655 májusában Forgách Ádám már bányavidéki generálisként - Pyber Ferenccel és Wattay Lukáccsal együtt - javasolja balassagyarmati alkapitánynak, de a tisztet végül Pyber nyeri el. (ekkor „Ritmaister" ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 311. f. 151.) A seregszéki jegyzőkönyv vezetésének idején is végig lovas főhadnagy, valószínűleg a szécsényi vár 1663. évi feladásáig megmarad tisztében. 1659 szeptemberében Forgách generális a lemondott Liptay István helyére - Farkas György és Ormándi Péter mellett - őt is javasolja szécsényi vicekapitánynak, ám végül Ormándi nyeri el a posztot. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 320/2. f. 236., f. 242. és ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 207. Konv. 1660. Jan. f. 283-284.) 1650 és 1653 között Géczi Gábor Pálffy Pál (fl653 febr.) nádor megbízásából a Jászkunság gondviselője, pontosan nem ismert jogkörrel és titulussal. (Gyárfás 1885. 246-248. Vadászi Pál füleki alkapitány és jászkun főkapitány ugyanis 1649 júliusában halálosan megsebesült, és helyére a nádor nem nevezett ki új főkapitányt. Géczi utóda 1653. dec. 12-től Gergelylaki János óno308
