A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
tett közös főkapitánya, id. Koháry István 1657-től egyre többször kapott megbízást lovas katonák félfogadásra, pedig az általa irányított két véghely nem is a fejedelemséggel határos felső-magyarországi főkapitányságban, hanem a bányavidékiben feküdt.56 A mozgósítás-sorozat végül akkor ért csúcsára, amikor a Habsburg-hadvezetés nyíltan is beavatkozott az erdélyi eseményekbe. Bár a császári-királyi csapatokat a híres Raimondo Montecuc- coli tábornagy vezette, erdélyi bevonulásuk 1661 őszén teljes kudarccal járt. Ekkor Koháry főkapitánynak 500 magyar lovast kellett felfogadnia és velük ezredesi rangban (colonellus) a hadjáratban részt vennie.57 A császári-királyi haderő Erdélybe, majd onnan a királyságba történő visszavonulása, sőt felső-magyarországi teleltetése - elsősorban élelmezésének megoldatlansága miatt - a fejedelemség mellett 1661 nyarától a királyság északi-északkeleti területeire is újabb komoly pusztulást hozott. A már-már tragikussá váló közállapotokat jól érzékelteti, hogy 1662 késő nyarán a Haditanácsnak immár sokadszorra kellett felszólítania Koháry Istvánt arra, hogy füleki és szécsényi katonái hagyjanak fel az állandó hódoltsági portyákkal.58 Mindeközben a Magyarországon - többek között Szé- csényben is - állomásozó német zsoldosok dúlásai és kihágásai ellen szinte záporoztak Bécsbe a panaszok.59 Mindezekről viszont seregszéki jegyzőkönyvünk csupán az Ipoly-parti véghely 1663 őszi elestéig tartalmazhatott információkat. (Forrásunk kéziratának vége azonban napjainkban csonka, ám azt feltehetően még 1662-ben, sőt a végvár elestének esztendejében is vezették.60) Szécsény ugyanis az újabb nagy török háború (1663-1664) első esztendejében Érsekújvár elestét (1663. szept. 25.), majd a közeli Nógrád vára elvesztését (nov. 5.) követően teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Bár a török hadjárat idején a palánki és a gyarmati őrséget szeptemberben még megpróbálták Nógrádba átvezényelni,61 az utóbbi eleste megpecsételte Szé56 1657. július 18-án Koháry például 1000 magyar lovas félfogadására kapott parancsot, hasonlóan Pálffy Miklóshoz, aki a 2000 lovas fő-, Koháry pedig alkapitánya lett. ÖStA KA Best. No. 1575. és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 317. f. 272., f. 273.: „vkecapitaneus über die hungarische leichte reuterey" 57 1661. augusztus 30-án Koháry toborzólevelet kap 1. Lipóttól 500 magyar lovas félfogadására. (MOL X 7824. No. 7154-7155. - C 1124. d. és ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 323. f. 424., f. 454., f. 456. és uo. Reg. Bd. 324. f. 214-215.) 1661. szeptember 27-én egy mezei lovasregiment ezredesének ( certorum militum equestris ordinis campestrium colonellus) nevezik. MOL X 1047. No. 270. - 40574. d. 58 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 326. f. 176. (1662. aug. 26.) 59 Uo. f. 176-177. 60 Erre lásd Szabó András Péter Előszavát. 61 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 327. f. 194. (1663. szept. 13.) 27
