A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - A végvári katonaság hadi bíráskodásának kutatásáról
ben szolgáló magyar és német őrség, illetve a polgári lakosság, azaz különböző társadalomi csoportok és etnikumok egy közös, erődített helyen történő együttélése kapcsán a Rába-parti erődváros életét szisztematikus feltérképező Gecsényi Lajos gazdagította.6 A témára figyelmünket felkeltő, 1609. évi különleges irat megtalálása után közel fél évtizeddel, 1995-ben különböző külföldi (főként bécsi, pozsonyi és kassai) és hazai (elsősorban budapesti, győri és veszprémi) hadi, kamarai, családi, városi és hiteleshelyi levéltárakban folytatott kutatásainkat - elsősorban Szakály Ferenc (1942-1999) szakmai irányításával - nagy örömünkre sikerült önálló monográfiában összegeznünk.7 Ezt egy rövidebb okmánytár (181-198. o.) mellett - Benda Kálmán (1913-1994) és Nagy László nyomdokain haladva8 egy leendő végvári archontológiai lexikon egyik vaskosabb fejezeteként - a 16-17. századi Magyar Királyság területén egykor szolgált hadi bíráskodási személyzet alapvetésnek szánt adattárával egészítettük ki (199-259. o.). Ezek sorában a Nógrád megyei Szécsény vára kapcsán viszont - a Forgách család levéltárából - még csupán egyetlen adat szerepelt (Kis Miklós seregjegyző 1651-ből, 232. o.), akit ráadásul a nemrég elhunyt, nagyra becsült nógrádi helytörténész, Jakus Lajos (1915-2004) is ismert.9 Kötetünkben számba vettük az addig előkerült magyar hadi-, sereg- és tábori széki bírósági ítéleteket és perjegyzőkönyveket is (260-263. o.), melyek terjedelme az egy oldalnyi rövid határozattól az ötven foliónyi vaskos jegyzőkönyvig terjedt. Bár ezek száma sajnos csak néhány tucatra rúgott, szélesebb körű levéltári kutatással mind a végvári katonaság hadi bíráskodásának szervezetét, mind a „vitézlő törvényszékek" működését és ítélkezési gyakorlatát sikerült alaposabban körüljárnunk. A 16. század második felére - a törökellenes végvárrendszer kialakulásával10 - ugyanis az uralkodó fizette „vitézlő rend" a magyarországi társadalom új, önálló, ún. köztes rétegévé vált: a kiváltságosak (elsősorban a nemesek) és a kiváltságokkal nem rendelkezők (a jobbágyok) között foglalt helyet, mégpedig fokozatosan megszerzett előjogainak köszönhetően az előbbiekhez állva közelebb.11 E privilégiumok (a földesúri joghatóság alá nem tartozás, az adómentesség, a kocsma- és malomtartás, a 17. században a szabad vallásgyakorlat stb.) közé tartozott aló. század utolsó harmadától az önálló katonai igazságszolgáltatás 6 Gecsényi 1984. főként 677-680. 7 PÁLFFY1995. A téma legfőbb tanulságait azóta a nemzetközi szakmai közönségnek is összegeztük: PÁLFFY 2007. 8 Benda 1972. és Nagy L. 1978. 233-252. 9 Jakus 1985a. 127. 10 Vö. Szegő 1911.; Szántó 1980.; PÁLFFY 1996.; Pálffy 1999. 11 További irodalommal Nagy L. 1978.; BenczÉDI 1983.; PÁLFFY 2003c.; a nógrádi várak társadalmára külön PÁLMÁNY 1986a. 15
