A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
zett 1545. évi 45. törvénycikkben/ azon dologrúl directe semmi mentio nincsen, melyet őnagysága kíván az I.-k ellen, sem az kiadatott edictumoknak punctáiban az actióban deciaráit causának tilalmánál parancsolat nem inve- niáltatik, sem pedig az egyéb dolgokban is hogy temerarie az I.-k fő magistratus urunk praejudiciuma és authoritása ellen valamit cselekedtenek volna, nem comperiáltatik annyiban, hogy noha másoktúl vévén példát, ellenben némelyet az rabok közül útjokban bebocsáták, de az is kigyűvén, ugyan behozták. Ahhoz képest az I.-k ab impetitione et totali acquisitione domini supremi capitanei et magistratus simpliciter absolváltattak. /A főtiszt úr egész keresete és vádja alól teljesen felmentették őket./ In quantum vero ezen dolog totalis successusa nem csak ezen végházat, hanem in universum valamennyi végházai vannak őnagyságának in partibus Hungáriáé,74 mind azokfat] is egyenlőképpen concernálja, mi bírák nem akartunk belépni ezen causában, hanem az kit primario75 [!] et consequenter decernál, arra halasztottuk. /LXXXVI./ Nemes és vitézlő Szabó Mihály urammal, Kalmár János urammal az minemő törvényes dolgaik voltának Nagy András és Kállai György uraimékkal valami adóssága végett egy rabnak, és történt halála végett, coram tribunali bírák uraimék admonitiójokra megalkudtak ilyen formán, hogy Szabó Mihály uram az ő részéről minden praetensióját elengedte, Kalmár János uram is az maga résziről hatodfél tallért elengedvén, hagyta talle- ros 18, melyet Kállaiék sub bis quindena tartoznak deponálni. /63./ Anno 1659. die 14. julii. /CL/ Csanádon lakozó Simon Mihálynak, kalocsai érsek uram őnagysága jobbágyának hiti után valló vallástétele mindennemő maga káráról. Csizmát, sarut egy ládájával, melyet két legény nehezen tett fel az szekérre, melyek is megértek volna f. 50, egy szűrcsuhát fél esztendeig viseltet, egy viselt szederjes dolmánt, szőrpányva lepedőt, de mindezeket ha megadják neki és megalkusznak vele, megengedi in f. 40. megérdemlik." (CJH 1526-1608.140-141.) Mint az a szövegből kiderül, a törvénycikk valóban igen kevéssé illik a konkrét esetre. 74 Tudniillik egészen pontosan „in partibus Hungáriáé Cisdanubianis" azaz a Magyarország dunáinneni részeiben, amely alatt a bányavidéki főkapitányság értendő. A kifejezés Forgách Ádám bányavidéki generális dunáninneni kerületi főkapitányi tisztségével is összefüggésben áll. (Ld. Pálffy Géza kötetünkhöz írott bevezető tanulmányát.) 75 Helyesen „primarie" lenne. 131
