A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
pro talleris 100 sok könyörgésekre mind szüleinek, és mind emberséges emberek intercessiójára, jó kezességen, azért kívánja őkegyelme, hogy az kezesek szabadítsák az őkegyelme hitlevelit, alioquin kívánja őkegyelme, az obligator iának continentiája szerint az kezesek tegyenek eleget őkegyeimének. [Tertia causa levata] Deliberatum est /XC./ Mi, praedeclarált törvénybírák, az specificált postarabnak verbális propositióját, és mind penig az kezes asszonyembernek maga kezességérűl tett qualificata responsióját eléggé megvizsgálván és ruminálván, communi suffragio azt concludáltuk, mivel ezen posta magyar rab coram tribunali propria oris sui fassione /a törvényszék előtt, saját szájával/ azt mondotta, hogy Tóbiást innét az szécsényi praesidiumból vasban vívén Tiszovnyik ne- vő faluban, Nógrád vármegyében lévőben az felesége kezességin. Onnét hogy el akarta tovább is vinni, maga dolgainak meglátására, azon tiszovnyi- kiak azon Tóbiás rab lábáról vágatták le az vasat, mind az posta akaratja ellen - az mint maga az postarabtúl informáltattunk -, és mind penig az kezes asszonyember híre nélkül. Pro eo nostro omnium [!] videre, az kezes asz- szonyember azon urára való kezesség alól simpliciter absolváltatik, az posta penig tovább kereskedjék és keresse sarcát azokon, valakik levágták Tóbiásnak az vasát akaratja ellen. Illa agit gratias super deliberationem hanc dominorum judicum. /Az asszony köszönetét mond a bíró urak ezen ítéletéért./ /57./ Anno 1659. die 15. martii. Mi, az szécsényi praesidiumban lakozó nemes vitézlő törvénybírák, convocáltattunk seregbíró uram házához bizonyos dolgoknak törvény szerint való revisiójára. [Levata causa] /XCI./ Martonosi Kis Mihály maga személyében előlállván azt proponálja, valami szegedi pénzt tartatott volt meg Faragó Györgynél, úgymint talleros numero 63. Az úr parancsolatjából azért kívánja őkegyelme, hogy Faragó állítsa elől azon letartatott pénzt. ból kibocsátott rab nem térne vissza gazdájához időben a sarccal. Az esetet bonyolítja, hogy Hajdú András szülei több más ember kezessége mellett könyörögték ki Soós Ambrustól a hitlevelet, azaz esetünkben a biztosítéknak is volt egy biztosítéka. A bejegyzésből úgy tűnik, hogy Hajdú nem tért vissza időben török gazdájához, aki a hitlevelet kibocsátó Soóson elkezdte követelni a száz tallért, Soós pedig a kezességvállalás értelmében azt kívánta, hogy a kezesek vagy a töröknek (ezt jelenti a hitlevél „szabadítása"), vagy neki magának fizessék ki a pénzt. 126
