1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Simon Attila: A szlovákiai magyarok magatartása az első bécsi döntés idején. (Különös tekintettel Gömör, Nógrád és Hont térségére)

A hangonyi határbiztosító század mintegy 250 csupán gyalogsági könnyű fegyverekkel felszerelt katonája október 5-én hajnalban cigányzene kíséretében lépte át az államhatárt. A Felcsíki Gábor százados önkényes pa­rancsára indult támadás célja az államhatártól pár kilométerre fekvő cseh és szlovák telepesfalvak majd ezek után Rimaszombat elfoglalása volt. Felcsíki saját akcióját egy általános háború kezdetének tekintette, s katonáival né­hány órára el is foglalt hat magyarok által lakott szlovákiai települést. A te­lepesfalvak elfoglalása azonban nem sikerült, mivel az azok előterében lévő betonbunkerek géppuskatüzében a támadás megtört. így bontatlanul került vissza FFangonyba a Rimaszombat főterén csapaverendő boroshordó is. A támadó magyar egységek viszonylag nagy veszteséget szenvedtek, hiszen 8 magyar katona az életét veszítette, 14 pedig fogságba esett. Ők csak 1939. ja­nuárjában kerültek vissza Magyarországra. Témánk szempontjából különösen érdekes, hogy a helyi lakosság ho­gyan fogadta az oda bevonuló magyar katonákat. Maga Felcsíki felemás ér­zésekkel emlékszik erre vissza. Eszerint a hat magyar lakosságú községben, ahová katonái bevonultak, kitörő lelkesedéssel fogadták azokat, sőt Jéne községben ötvennél több fiatal legény azonnal jelentkezett is a magyar had­seregbe, aminek az örömére a falu kocsmájából hozott itallal áldomást is it­tak.22 Egy másik helyen viszont keserűen jegyzi meg visszaemlékezésében, hogy ha a Rima-völgye magyar lakossága csatlakozott volna a támadókhoz, akkor az akció másként végződött volna. A kisebbségi létben eltöltött évek tapasztalatával felvértezett szlovákiai magyarok azonban valószínűleg óva­tosabbak voltak, mint ahogyan Felcsíki remélte. Hallgatva a budapesti eset­leg a pozsonyi rádiót, tudniuk kellett, hogy a két ország között nem kezdő­dött háború, tehát csak valamiféle lokális, bizonytalan kimenetelű konflik­tusról lehet szó. Nekik pedig több volt a veszítenivalójuk, mint a támadók­nak, akik bármikor visszahátrálhattak a határok mögé. S talán ennek az óva­tosságnak is tudható be, hogy bár a támadókat a helyismerettel rendelkező szlovákiai magyarok is segítették,23 nagyobb mértékű csatlakozásukról (a már említett jénei legényeket nem számítva) csak Serke községből vannak in­formációink. Ott viszont a helyiek tömegesen vettek részt a falu körüli beton­erődítések csehszlovák legénységének a lefegyverzésében, majd a foglyok őr­zésében is.24 Ezzel magyarázható, hogy a támadók visszavonulása után Ser­kében tömeges letartóztatások voltak, amely során a csehszlovák hatóságok 21 (más források szerint 25) serkei lakost fogtak le, s szállítottak a rimaszom­bati kerületi bíróság fogdájába. A letartóztatottak további sorsa ismeretlen, 22 HL, TGY 2893, 42-43. 23 Ezt Pongó Károly jénei visszaemlékező is megerősítette. 24 SNA, f. KÚ BA, k. 255, Lengyel Ladislav a spol., úőast' na ozbrojenom prepadení ősi. Vojska. 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom