1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9–13.)
tott ellenjavaslat annyira eltér a mi felfogásunktól, hogy az újjárendezés alapelveit illetőleg oly űr tátong a két delegáció által képviselt álláspont között, hogy annak áthidalását meggyőződésünk szerint ezektől a tárgyalásoktól nem remélhetjük. Ezért a m. kir. kormány elhatározta, hogy e tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek tekinti, és hogy Csehszlovákiával szemben fennálló területi követeléseinek mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet aláíró négy nagyhatalomtól kéri." Tiso a csehszlovák küldöttség nevében tudomásul vette a Kánya által felolvasott nyilatkozatot. A komáromi kétoldalú csehszlovák-magyar tárgyalások 1938. október 13-án este 19.10 órakor eredménytelenül befejeződtek.10 11 Elmondható még ezzel kapcsolatban, hogy szlovák részről egyáltalán nem tartották szerencsétlen fejleménynek a komáromi tárgyalások megszakadását. A szlovák sajtó és a közvélemény hangulata kimondottan bizakodó volt. A vezető szlovák politikai napilap, a Slovak október 13-án töretlen önbizalommal arról vezércikkezett, hogy Komáromban semmiképpen sem ismétlődhet meg az, ami cseh- német viszonylatban Münchenben megtörtént. A Szlovák Néppárt idézett sajtóorgánuma szerint ugyanis „a cseh nemzet magára maradt a német túlerővel szemben, ellenben mi, szlovákok a világban legalább annyira közkedveltek vagyunk, mint a magyarok, sőt most már erős barátokkal is büszkélkedhetünk."11 Nem vitás, a szlovákok nagy barátját és erős pártfogóját az idézett lap egyértelműen Németországban és Hitlerben látta. Tegyük hozzá, nem is teljesen alaptalanul. Szlovák politikai körökben szinte megkönnyebbüléssel vették tudomásul a komáromi tárgyalások megszakadását. Mind a vezetők, mind a szélesebb közvélemény bizakodóan várták egy esetleges nemzetközi döntőbírói határozat kimondását, mivel szerintük a németek megbízható védelmezői lesznek a szlovák érdekeknek. „A szlovákok hangulata bizakodó" - jelentette Petravich pozsonyi magyar konzul Budapestre 1938. október 14-én. Diplomáciai körökben ekkor már azt is tudni vélték, hogy Berlinben Durcansky, a szlovák autonóm kormány miniszterelnök-helyettese állítólag megállapodott a németekkel egy önálló, Prágától független szlovák állam kikiáltásában, amely német mintára rendezkednék be, miközben Németország védnöksége alatt állna.12 A Komáromban tárgyaló Tiso vezette „csehszlovák" küldöttség tehát valójában már nem is a csehszlovák államiság érdekeit képviselte, hanem az önálló, független Szlovákia formálásán fáradozott. Ennek a kialakulóban lévő államnak igyekezett német segédlettel biztosítani a déli határait, akár az etnikai területrendezési elvekkel is szembehelyezkedve. 10 Uo. 771. 11 Slovák, 1938. október 13 12 MOL, K-63, 65. csomó, 7/7. tétel, 3468/ 1938. 56
