1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9–13.)

„Már nem emlékszem rá, hogy ez kinek volt az ötlete, de tudom, hogy én ellene voltam. Nem akartam, hogy egy olyan, nemzetileg magyar határ menti városban tárgyaljunk, ahol kellemetlen incidensekre és tüntetésekre is sor kerülhet, amint az valóban be is következett."

Az idézett Viest tábornok az események leírásánál azért is fontosnak tartotta kiemelni a városban és környékén uralkodó lelkes magyar közhangulatot, mivel az - megítélése szerint - kimondottan sértő, sőt megalázó volt a csehszlovák tárgyalófél számára. „Soha nem felejtem el azt a megaláztatást - emlékezett vissza már négy év távlatából Viest a komáromi tárgyalásokra -, amelyet akkor éreztünk, amikor a magyarokkal folytatott tárgyalás alatt behallatszott hozzánk a tüntetők által énekelt magyar himnusz dallama. Már nem éreztük magunkat otthon a saját területünkön."4

Amint azt rövidesen tapasztalni lehetett, a Tiso vezette csehszlovák delegáció részéről a tárgyalásokra kezdettől fogva a szakmai hozzá nem értés és a felkészületlenség nyomta rá bélyegét. A tárgyalócsoportból hiányoztak a felkészült szakértők. Ennek az lett a következménye, hogy állandóan a magyar fél volt kénytelen kezdeményezően fellépni. Tisoék valójában nem is tettek egyebet, minthogy következetesen visszautasítgatták a magyar delegáció javaslatait.

Kánya Kálmán magyar külügyminiszter mindjárt október 9-én este ismertette a magyar küldöttség álláspontját, amelyet memorandum formájában írásban is átnyújtott a csehszlovák félnek. A magyar álláspont nyilvánosságra hozása után Tiso hivatkozva arra, hogy azt tanulmányozniuk kell, kérte a tárgyalások elnapolását. A tárgyalófelek végül abban állapodtak meg, hogy az ülést másnap, október 10-én délután folytatják.

A magyar delegáció az 1910. évi népszámlálási statisztika nemzetiségi adatait tartotta irányadónak, és erre való hivatkozással követelte az 1910- ben magyar többségű területek visszacsatolását az anyaországhoz. A magyar területi követelések - az 1910. évi népszámlálás adatai szerint - 12 940 négyzetkilométernyi területre vonatkoztak 1 030 794 lakossal. A Felvidék további területeinek lakossága - a magyar tárgyalófél javaslatai szerint - népszavazás útján nyilváníthatná ki: óhajtja-e a visszatérést Magyarországhoz, vagy továbbra is Prága fennhatósága alatt kíván- e maradni?

A komáromi csehszlovák-magyar kétoldalú tárgyalások lebonyolításával megbízott szlovák vezetők azonban kezdetben abban reménykedtek, hogy a magyar küldöttséggel terület-visszaadás nélkül is sikerül érdemleges megállapodást kötniük. Számítottak Németország és Hitler pártfogó jóindulatára. Ilyen elvárások birtokában a magyar delegáció területi igényei kellemetlenül érintették a szlovák vezetőket.

4 Viest, Rudolf: Predohra k viedenskému diktátu. Nővé easy (London), 1942. november 1.68.

52