1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Szarka László: Németország szerepe az első bécsi döntés előkészítésében
Németország szerepe a komáromi tárgyalások előtt és után Amint azt fentebb már jeleztük, magyar részről még a müncheni szerződést követő napokban is számoltak azzal az eshetőséggel, hogy a csehszlovák kormányválság, majd pedig a szlovák autonómia október 6-i zsolnai kikiáltása egész Szlovákiát Magyarországhoz sodorhatja. Ugyanakkor a Jozef Tiso vezette szlovák autonóm kormány Magyarországgal szembeni határozott fellépését, a közös államjogi megoldás határozott pozsonyi elutasítását a magyar kormány 1938. október 7-i, a szlovák autonómia kikiáltásának következményeit is megtárgyaló kormányülésén láthatóan rezignáltan vette tudomásul.36 A magyar követelések alapvariánsát az 1910. évi népszámlás nemzetiségi adataival alátámasztható magyar többségű szlovákiai és kárpátaljai területek megszerzése és a vitás esetekben a népszavazásos döntés kikényszerítése jelentette. Önmagában ez a müncheni szerződésben jogalapra találó magyar törekvés négy ok miatt is elfogadhatatlannak bizonyult a csehszlovák, illetve az autonóm szlovák kormány számára. Az 1910. évi népszámlálások a városok, a nyelvhatárok esetében igen erős, minden korabeli és utólagos elemzés szerint is eltúlzott asszimilációs nyereséget mutattak ki a magyarok javára (Pozsony, Nyitra, Besztercebánya, Zólyom magyar népességének erőteljes növekedése, illetve relatív többsége mellett, a kétnyelvű, kettős identitá- sú etnikai kontaktuszónákban is jelentős magyarosodást regisztráltak). Nyitra, Kassa, de különösen Pozsony és még inkább a három város együttes átadásába semmilyen cseh-szlovák kormány sem egyezhetett volna bele. Ez a két etnikai érv eleve reménytelenné tette a komáromi kétoldalú tárgyalást, amely azonban további okok miatt sem jelenthetett kiutat a konfliktusból. Mindkét ország és az autonóm szlovák kormány is abban reménykedett, hogy a kétoldalú tárgyalások kudarcának dokumentálásával kedvezőbb tárgyalási pozíciókat alakíthat ki a nagyhatalmak döntőbírósága előtt, mint a másik féltől elvárható legnagyobb engedmények esetén. Ráadásul a magyar kormány fontosabbnak is tartotta brit, francia, olasz, német részvételt a döntés meghozatalában, mint a csehszlovák kormánnyal kialakítandó kompromisszumos alternatívát. Németország a komáromi tárgyalások előtt a háttérben, a komáromi tárgyalásokat követően pedig nyíltan beavatkozott a két ország konfliktusába és a vitás kérdések többsége esetében (Pozsony, Nyitra, Kassa, Ung- vár esetében is) a Tiso által előterjesztett szlovák pozíciókat támogatta. A magyar szempontból vesztésre álló ügyekben végül is az olasz kormány, Ciano és Mussolini közbelépése hozott változást Kassa és Ungvár esetében. A sikertelen komáromi tárgyalások után a német és az olasz kormány megpróbált közvetítőként fellépni a vitás kérdések megoldásában. Előbb Jozef Tiso vezette cseh-szlovák delegációt fogadta Ribbentrop és Hitler, majd 36 Sallai Gergely: Az első bécsi döntés, i. m. 76. 36
