1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Szarka László: Németország szerepe az első bécsi döntés előkészítésében
Szarka László Németország szerepe az első bécsi döntés előkészítésében Öt nappal az első bécsi döntés megszületése után a Magyar Történelmi Társulat ünnepi nagygyűlést szervezett Budapesten. Fő szónokaként a korszak nagy tekintélyű történésze, Hóman Bálint, korábbi kultuszminiszter egyebek közt arra kereste a választ, miért nem „az abszolút történeti igazságosság", hanem a nemzetiségi elv alapján, a „népi gondolat szellemében" határozta meg a döntőbírói szerepet vállaló német és olasz külügyminiszter az új magyar-cseh-szlovák határt. Minden kortárs tisztában volt azzal, hogy Németországnak döntő szerepe volt a határkorrekció nagyhatalmi előkészítésében. Azt azonban csak a magyar kormányzati elithez tartozó kevesek tudhatták, miért és hogyan módosította a német diplomácia a Csehszlovákia felszámolását 1938. október 1-jei határidővel célul kitűző Zöld-tervet, s abban milyen szerepeket, feladatokat szánt és milyen területek megszerzését ígérte Magyarországnak. Hóman is azt hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika első revíziós sikere Hitlernek volt köszönhető, s ezért a Társulat ünnepi ülése köszönő táviratot intézett a Führerhez. Az eseményről beszámoló budapesti német követi jelentés kiemelte, hogy Hóman a német népi gondolatot ugyan fontos vezérelvnek tartotta, s a német nép kulturális és politikai egységének megvalósításában Hitler magyar vonatkozású érdemeit maga is elvitathatatlan- nak tartotta, mert „német hűséggel állt Magyarország oldalára és a birodalmi külügyminiszterrel együtt elősegítette, hogy egymillió felső-magyarországi testvér vissza tudott térni az anyaországhoz".1 A korabeli magyar politikai sajtó és közvélemény nagyobbik része hasonlóképpen reagált a Belvedere palotában történtekre. Különbségek csak abban mutatkoztak, hogy még a vezető magyar politikusok közt is sokan voltak, akik Olaszország, illetve Mussolini és Ciano külügyminiszter álláspontját a németekénél sokkal következetesebben magyarbarátnak tartották. Közéjük 1 1 Hóman Bálint ezzel együtt Otto Erdmannsdorf budapesti német követ 1938. november 9-i jelentése szerint történészként beszéde végén mégis annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „a népiség elvét össze kell olvasztani a történelmi elvvel, azaz Magyarország javára a Kárpát-határt kell követelni". Erdmannsdorf jelentését magyar fordításban közli Ránki György-Pamlényi Ervin-Tilkovszky Loránt-Juhász Gyula (szerk.): A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1932-1944. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1968. 321-324. 21
