1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Pritz Pál: Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban

Amikor 1938 márciusában megvalósult az Anschluss, a náci Németországnak a magyar határon való megjelenése a magyar közvélemény széles köreiben keltett komoly riadalmat, ezért Horthy Miklós április elején elmondott rádióbeszédében igyekezett a felajzott kedélyekre megnyugtatóan hatni.4 A szélsőjobb ellenben ezt a veszélyt nem érezte, inkább arra látta az időt elérkezettnek, hogy Hitlert rávegye: adja vissza Magyarországnak Bur- genlandot. A német külügyminisztérium vastag dossziényi anyagot gyűjtött össze ezekről a dőre törekvésekről. Közben pedig a kuruc-labanc ellentét jegyében is zajlott a belpolitikai csetepaté: most a legitimisták szólták le alaposan a kurucokat, hogy nem látták a készülő veszedelmet, amelyet ők természetesen a Habsburg-restaurációval gondolták elhárítani, a kialakult helyzet ódiumát pedig a kurucokra hárították ismét bebizonyítva, hogy a nemzetközi erőviszonyokat teljesen irreálisan szemlélik, hiszen az Anschluss elleni keményebb magyar fellépés sem lett volna komoly tényező a hitleri akarat meghiúsítására. Pethő Sándor ellenben így oktatta ki eszmei ellenfeleiket: „a mi nagy pipájú, kevés dohányú kurucaink addig tüzeltek és ádázkodtak az úgynevezett osztrák rém felkunkorodása ellen, amíg most, tíz esztendő múlva, Hegyeshalom és Sopron alatt majdnem megkapják ... nem a hétmilliós osztrák köztársaságot, hanem a hetvenötmilliós germán birodalmat, melynek peremén ott sorvadozhatnak a fogatlan kuruc tigrisek, arra várva, mikor nyeli le őket a dunai anarchia gazdasági sivatagának nagy ragadozója, a germán oroszlán!"5

Anglia - amely Franciaországgal ellentétben az 1918-as összeomlás után közel két évtizeden át bizonyos empátiát tanúsított Magyarország iránt - az Anschluss nyomán lényegében leírta Magyarországot. A Budapest szempontjából nyugtalanító előjelek már a Rajna-vidék német megszállása után gyarapodtak. Kánya Kálmán külügyminiszter akkor azt a hiteles választ kapta az új helyzetre reagáló angol politikáról, hogy az a kollektív biztonság megteremtésére irányul. Kánya ekkor erre úgy válaszolt, hogy ezt az utat hazája nem tudná követni.6 Magyar szempontból ebben a politikában nem volt semmi új. Amikor bő esztendővel korábban az olaszok és a franciák egy dunai paktum tető alá hozásában próbálták érdekeiket egyeztetni, Kánya akkor a magyar szembeszegülést még világosabban fogalmazta meg: Magyarország nem működhet közre olyan területek megvédésben, amelyeket az első világháború után tőle vettek el.

Amikor 1937-ben Londonban Chamberlain lett a kormányfő, akkor az ő „megbékélési" politikája éles fordulatot jelentett a korábbi, kollektív bizton4 Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Harmadik, átdolgozott kiadás. Budapest, Kossuth, 1988.173-174.

5 Idézi: Németh László: Sorskérdések. Budapest, Magvető és Szépirodalmi, 1989. 579.

6 Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Budapest, Kossuth, 1978.

13