1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Pritz Pál: Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban
Pritz Pál Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban A tekintélyes Time magazin 1939 elején az Év embere kitüntető címet Németország kancellárjának, Adolf Hitlernek adományozta. Hét évtizeddel később, tehát tisztes történelmi távlatból visszapillantva erre az esztendőre azt mondhatjuk, hogy a lap az 1938-as esztendőt - s benne a Führer teljesítményét - jól mérte fel. Hitler az esztendő márciusában birodalmába olvasztotta Ausztriát, s ezzel a nagynémet gondolatnak sok évtizedes múltra visszatekintő programját valósította meg. Szeptember végén a bajor fővárosban Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia segédletével a versailles-i békemű egyik preferált országából, az 1918-1920 előtt soha nem létezett Csehszlovákiából ka- nyarított le kisebb országnyi (egészen pontosan 29 ezer km1 2) területet, s kebelezett be birodalmába 3,63 millió lakost.1 Aztán hét esztendővel később Ausztria ismét önállóvá vált, a müncheni szerződést ekkortájt eleve érvénytelen paktumnak nyilvánították, Hitler elszenesedett földi maradványait pedig úgy földelték el, hogy annak senki se bukkanhasson a nyomára. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy 1938 Európájában a nemzetiszocialista birodalom - az Anschluss óta hivatalos nevén Grossdeutsches Reich - és annak teljhatalmú, sokak által rajongással övezett, más sokak által szenvedélyesen gyűlölt ura hatalmas tényező volt. * „1938 - a miénk", hirdették szerte az országban a nyilasok plakátjai. Nem lett az övék, mert bármennyire is sokat lendített rajtuk mindaz, amiről eddig szóltunk, s bármennyire is kamatoztatni tudták a korabeli magyar társadalom akut problémái generálta feszítő erőket, a Bethlen-rendszer túlélte a nagy gazdasági válságot,2 a felszámolását célzó gombosi kísérletet. A Gömbös után a miniszterelnöki székbe ültetett Darányi Kálmán egy idő után he1 Közöttük 2,9 millió volt a német. 2 A nevezetes 1943. évi szárszói konferencián Erdei Ferenc fogalmazta meg, hogy a Bethlen-rendszert az 1930-ban kezdődő gazdasági válság sodorta el (Pintér István (fő- szerk.): Szárszó 1943. Előzményei, jegyzőkönyve és utóélete. Dokumentumok. Budapest, Kossuth, 1983. 200.), s nyomában évtizedekig szokásos volt ez a periodizáció. Csak a nyolcvanas években kezdte a hazai történetírás hangsúlyozni, hogy a Bethlen által megalkotott rendszer lényegében az 1944. évi német megszállásig fennmaradt. 11
