1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés hatása és utóélete - Martin Pékár: Változások Kelet-Szlovákiában az első bécsi döntést követően

legtermékenyebb vidékeit, közlekedési vonalait át vágták, gazdasági és emberi kötelékeit széttépték. Úgyszintén jelentősek voltak a katonai-stratégiai jellegű károk is. A határvidék lakosságára nyomás nehezedett, hogy kezdeményezze további községek Magyarországhoz csatolását. A demarkációs vonalon rendszeressé váltak a határsértések, különféle incidensekre és provokációkra került sor.4 A döntőbírói határozat után a magyar kormány nyíltan felvállalta Nagy-Magyarország eszméjét és ebben a szellemben folytatta a szlovákiai kampányát is. Az átadott területeken, élő szlovákok nehéz helyzetbe kerültek, mivel ott katonai diktatúra lépett életbe.

Az európai politika e mozgalmas időszakában, 1938 és 1939 fordulóján, a csehszlovákiai belpolitikai fejlődés dinamikája is felgyorsult. A nemzetközi kapcsolatok hatása alatt, a központi hatalom meggyengülésének légkörében, és a magyar politikától való félelem közepette csúcsosodott ki a szlovák autonómiáért folytatott, sokéves küzdelem. 1938. október 6-án a Szlovák Nemzet Kiáltványához, melyet Hlinka Szlovák Néppártjának (1 IS ES) elnöksége készített elő és mellyel a szlovákok, mint önálló nemzet, önrendelkezési jogukat juttatták érvényre, a körülmények nyomására a többi politikai párt képviselői is csatlakoztak (a kommunistákon, szociáldemokratákon és a zsidó pártok képviselőin kívül, akiket nem hívtak meg). A HSKS alkotmánytörvény kiadásáról szóló javaslatát, Szlovákia autonómiájáról, annak 1938. nyári formájában, szintén a magukévá tették. Az új politikai helyzet a HSES pozícióinak alapvető megerősödését jelentette. A szlovákiai kormányzati és végrehajtó hatalom az autonóm szlovák kormány kezébe került, melynek élére Jozef Tisot ültették.5 A szlovák országrész autonómiájáról szóló alkotmánytörvényt a prágai parlament 1938. november 22-én fogadta el. Azonban ez a lépés sem tudta megakadályozni Cseh-Szlovákia szétesését. A központi és az autonóm kormány között elhúzódó ellentétek, de elsősorban a német érdekek kelet-európai érvényesülése vezettek a független szlovák állam kikiáltásához.6

A bécsi döntést követő komoly helyzet ellenére, melynek során Kassa és környéke visszakerült Magyarországhoz, Kelet-Szlovákia a Csehszlovákia, majd a Szlovák Köztársaság része maradt.7 Szlovákia keleti részének magját (a jövendőbeli Sáros-Zemplén megyét) a történelmi Sáros képezte, Eperjes

4 Pl. Slovák, 1939. január 12. A lapban a demarkációs vonal megsértésének több esete is szerepel. Vö.: Hetényi, Martin: K niektorym aspektom situácie na slovensko- mad'arskom pohraniőí 1938-1945. Vojenská história, 2006, 3. sz. 20-42.

5 Dokumenty slovenskej národnej identity a státnosti II. Bratislava, Národné literárne centrum, 1998.179-183.

6 Az önálló Szlovákia kikiáltásának körülményeiről részletesebben lásd Bystricky, i. m. 41-60.

7 Az önálló Szlovák Köztársaság is veszített kelet-szlovákiai területeiből. Magyarország 1939. márciusi agressziója után, további 1 897 km2-t, több mint 40 000 lakossal.

115