1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei

csőd és Szap) a paritásos csere egyáltalán nem érintette volna, a „háborús bűnösök" közé azonban csaknem valamennyi magyar lakójukat felvették.

Ugyanez érvényes a Zoboraljának az Aranyosmaróti járáshoz tartozó négy magyar településére (Barslédec, Ghymes, Kolon és Zsére), amelyekből háborús bűnösség címén a magyar lakosság aránytalanul nagy részének kitelepítésével számoltak, miközben a Nyitrai járáshoz tartozó többi zoboralji települést a VIII. cikkely alapján zajló kitelepítés a paritásos cseréhez hasonlóan elkerülte volna.

A Szlovák Telepítési Hivatal elképzelései szerint a lakosságcserének már 1946. szeptember végén meg kellett volna kezdődnie. Az SZTH képviselői előbb szeptember 12-én, majd 14-én is felkeresték a pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatalt, hogy átadják Wagner Ferenc magyar meghatalmazottnak az első négy transzporttal áttelepítendő magyarok névsorát, a transzportlistákat azonban a Meghatalmazotti Hivatal munkatársai nem voltak hajlandók átvenni.36 A magyar kormány ugyanis már az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékeinek 1946. augusztus 26-ai átadása előtt, majd pedig az azt követő tárgyalásokon is folyamatosan figyelmeztette a csehszlovák felet, hogy a lakosságcsere-egyezmény számos vitás rendelkezése, különösen pedig a felvidéki magyarság tömegeinek vád alá helyezése, háborús bűnössé nyilvánítása és az áttelepítendők közé való paritáson felüli besorolása miatt nem járul hozzá a népcsere megindításához. Az 1946. augusztus 14-én kelt, s FrantiSek Dastych tábornoknak augusztus 22-én átadott magyar jegyzék megfogalmazása szerint: „... ha a csehszlovák kormány... az egyenlőségen alapuló cserén felül 100 000 magyart akar háborús főbűnösség címén vagyonából kifosztva Magyarországra kitelepíteni, akkor a paritás elvén alapuló lakosságcsere-egyezmény tárgytalanná válik és végre nem hajtható."37 A magyar fél a vitás kérdések rendezését célzó tárgyalások során a „háborús bűnösök" átvételének feltételéül a népbíráskodásról szóló 33/1945. számú SZNT-rendelet eredeti hatályának lejártáig, azaz 1946. május 15-ig meghozott jogerős ítéletek figyelembe vételét, valamint számuk 999-ben való maximálását szabta.38

Csehszlovákia számára mindezek után ismét a magyar lakosság közmunka ürügyén végrehajtott csehországi deportálása vált azzá a zsaroló eszközzé, amellyel sikerült rákényszerítenie Magyarországot a lakosságcsere megindítására.39

36 MÓL, XIX-J-1-j, KÜM, TŰK - Csehszlovákia, 34. d„ 2458-pol/1946. és 2459-pol/ 1946. Az áttelepülők első csoportjait tartalmazó névsor átadásának kísérlete.

37 MÓL, XIX-J-1-a, KÜM, Béke-előkészítő Osztály, 43. d., 2078/pol-1946.

38 MÓL, XIX-J-1-j, KÜM, TŰK - Csehszlovákia, 33. d„ 3209pol/1946. Párizsi tárgyalások a lakosságcsere-egyezményről.

39 Az 1946 novembere és 1947 februárja közötti deportálásokra lásd: VADKERTY 1996, i. m.

85